II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1913

Herodotos mondatszerkesztéséről iskolai olvastatás szempontjából

10

pedig“-et (fisra ős). — fisra ős ravra, I. 3. 3. 47. — I. 12. 2. 55. —

I. 30. 6. 68. — I. 84. 2. 119. stb.

Ilyen továbbá a rórs ős, amelynek igen fontos szerepe van Herodotosnál, mert rendesen, előzményes események közbeszövése után, a megszakított fonál felvételére való. III. 7. 11. 7. — IV. 15.

II. 18. — V. 2. 12. 2. — V. 30. 10. 25.

Nagyon gyakori továbbá írónk stílusában a yáq használata, igen sok esetben nem is egyszer, hanem — éppen úgy mint Homeros- nál — többször egymásután. I. 2. 10. 46. — I. 10. 13. 53. — II. 5. 11. 5. — IV. 7. 10. 9. — V. 92. 7. 12. Többször egymásután yáq. I. 36. 10. 76. — I. 74. 12. 110. — II. 32. 5. 30. — A IV. k. 1.

fejezetében például rövid pár sorban hatszor fordul elő a yáq.

Sokszor találkozunk nála a kötőszavak halmozásával, amely szintén a kevésbé bonyolult, kezdetlegesebb, mellérendelő írásmód sajátsága. Legyen elég a sok közül csak pár igen gyakran előforduló esetre utalnunk: xaí snsirsv: II. 29. 9. 27. — IV. 30. 9. 30.; xaí yáq: I. 69. 12. 105. — xaí oVrorg, álla yáQ, gyakran három, négy kötőszó is egymásután : xaí yáq ői] ovrs: I. 57. 4. 91.

*

Számos eset van Herodotos stílusában, hogy mellérendelést találunk olyan esetekben, amikor valamiféle határozói mellékmondatot várunk.

Helyhatározói mellékmondatok helyett, akárhányszor mellé- rendeléses mondatfűzést olvasunk. snÁss sg (Doivíxrjv, yavlovg ős sv&avra y.araővoag... etc. Nem „ott“, hanem „ahol“, vagy: „amely helyen“-t kívánnánk ide.

Más helyt a helyhatározói mellékmondat kötőszava helyett xaí fordul elő. „Megérkeztek a pallenei Athene templomához és állást foglaltak egymás ellen (xaí uvría sdsvro) etc. I. 62. 3. 97.

Időhatározói mellékmondat helyett is gyakori a mellérendelés, gyakran szintén xaí-al fűzve. etiÁcos őiá rov MsAavog xóájiov naqsfisißsro rs rrjv ysqoóvijoov xaí oí (Doívrxsg oí nsqimnrovoi rfjai vrjvoí etc., VI. 41. 11. 143. Nem annyira „és »"átámadtak“, mint inkább „amikor rátámadtak“ folytatást várnánk.

Ugyanezen eset áll nem egyszer az okhatározói mellékmondatokra. VT de Ilvd-írj ocpsag éxéÁsvs.. . tőqvoaod'ai xaí ocpi iőqvaafiévoicn áfisivov ovvoíasod-at, V. 82. 6. 78. — A xaí helyett jobban odaillenék valami okhatározói kötőszó.

Más esetben az előrebocsátott főmondat után okadatoló mellék-