II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912
Pro domo
5 eredményesen lefolytatott esztendő sikereinek nagy oka: a katholikus autonómiában rejlő nagy erőre. Lelkűnkben újra megelevenednek azok az aranyszavak, amelyeket a magyar katholicizmus új feje, dr. Csernoch János hercegprímás úr intézett gondnokságunkhoz, midőn az előtte az új esztendő első napjaiban tisztelgésre megjelent: — Bontsák ki szárnyaikat és repüljenek! Legyenek Önök a katholikus autonómia előiskolája és mutassák meg, hogy mit tudnak ! Az ország katholikusainak feje, aki egy hosszú emberöitőn át mindig a közügyek terén, néha ugyancsak kemény harcok között folytatott munkásságában megtanulta megbecsülni a katholikus világi elem közreműködésének értékét az egyház kulturális és erkölcsi javainak megvédésében, szólt ezekkel a biztató szavakkal a fővárosi katholikus társadalom értékes elemeiből összeválogatott dolgozó csapathoz és nem félt rájuk bízni azt, amit az egyház mindig egyik legnagyobb és legsajátabb kincsének ismert, az ifjúság ügyét. Hogy helyesen tudjunk különböztetni : a krisztusi misszióval bíró egyház soha, az autonómiával és az autonómiában sem adja ki a kezéből a katholikus iskolák szellemének és erkölcsi elveinek irányítási jogát; ezt nem bízza társadalmi alakulásokra, amelyek utóvégre is változásoknak vannak alávetve,. hasonlóképpen senki sem akarja elvitatni az állami ingerenciának jogosultságát olyan fontos tárgyban, aminő az iskolák tanítási és fegyelmi rendje, hiszen erről amúgy is tételes törvényeink intézkednek, de mindezzel szépen megfér, sőt az első két tényező működését harmonikusan kiegészíti a katholikus társadalomnak az a régen élő és nálunk, sajnos, eddig oly kevéssé érvényesülni tudott törekvése, hogy iskoláit a tulajdonjog szempontjából a magáénak mondhassa, azok vagyonkezelését és ezzel együtt fennállásuk biztosítását önmaga intézze. Ezt a természetes, mert az önfentartási ösztön adta jogát iparkodik kivívni a hazai katholicizmus az autonómiában 1848 óta; akkor azzal ütötték el tőle, hogy „elkésett vele“, az alkotmányos élet helyreállta óta a váltakozó kormányok pedig egyre Ígérik, csak az a szomorú, hogy az Ígéretből sohasem lesz valóság. Ám az autonómia utáni vágy — amelynek az iskolaügy csak egy része — kiolthatatlanul ott élvén a lelkekben, a felszínre jut az és kiformálódik az ilyen szabadcsapatszerű, olyan franc- tireur-féle alakulásokban, aminő a mienk is; még egynéhány van ilyen az országban (Erdélyt az ő valóságos autonómia alatt élő kath. státusgimnáziumaival természetesen sohasem értvén ide), ilyen pl. a gyulai és legújabban hasonló a kolozsvári Marianummal kapcsolatos leánygimnázium. Persze, katholikus autonómia nem lévén,
