II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1912

Pro domo

jogi helyzetük biztosítására az ezen típusú — többnyire kissé ame­rikai módra keletkezett — iskolák az ú. n. főpapi státusba tartozó intézetek között húzódnak meg, de a valóságban elég széles autonó­miával bírnak belső ügyeik intézésében, főleg a vagyonkezelésben. És ezzel, a teljesített általános érdekű kultúrmunka mellett igen szé­pen megfelelnek annak a hivatásuknak, amit nagy koncepciókkal dolgozó főpásztorunk ezekkel a szavakkal tűzött elénk: Legyenek a katholikus autonómia előiskolája! Nem kell megijedni ettől az autonómiától, sem kicsinyben, ahogyan minálunk van, sem a másiktól, a nagytól, ha az valaha mégis megvalósulna. Igaz, hogy tanügyi, sőt kormányzati körökben sokan nem valami rokonszenvesen nézik az autonómiát az iskola­ügyek terén és azt mondják: nem bánják, ha egyéb ügyekben meg is kapjuk azt mi katholikusok, de az iskolától: hands off! — Azzal érvelnek, hogy az autonómiákban sokat veszekednek az emberek és hogy a nem pedagógusok hajlandók az iskolát is kicsinyes nézőpon­tok küzdőhelyévé tenni. Példaképpen hallottam az egyik autonom felekezeti iskola életéből fölemlíteni, hogy a kuratórium egyik tagja, egy virilista csizmadiamester reggelenkint háromnegyed nyolckor kikönyökölt a gimnáziummal szemben lévő házának az ablakán és ott várta, hogy köszönnek-e neki az iskolába menő tanárok ? Ha azután valamelyikük ezt a fontos aktust elmulasztotta, azt „megnehézmé- nyezte“ a kuratórium legközelebbi ülésén. Es még van egynéhány ilyen történetke a fentartó testület tagjainak rossz diákfiairól, aki­ket a tanárok nem mernek megbuktatni stb., amely esetek azt volná­nak hivatva bizonyítani, hogy az alkotmányos élet nem való az isko­lával kapcsolatban. Nos, erre a felelet egyrészt az, hogy a fentartó testületbe nem kell okvetlenül csizmadiát fogni, sem valóságost, sem képleteset, ha­nem meg kell válogatni az embert, akit oda beválasztanak, — más­részt pedig arra való az állam az ő középiskolai rendjével és az autonom felekezetek fölött is gyakorolt főfelügyeleti jogával, hogy az iskola tudományos színtáját és a tanítás szabadságát biztosítsa. A mi ügyünkben pedig, katholikus autonómiáról lévén szó, még egy harmadik biztosítékunk is van: a nemcsak névszerint, de igazán katholikus világi elem sohasem fogja elfelejteni, hogy egyházunknak krisztusi rendelésen alapuló szervezeténél fogva a valláserkölcsi élet­tel összefüggő kérdésekben, tehát az iskoláéban is az irányítás és a katholikus pedagógiai elvek érvényesítése a tanító egyházat és an­nak kiküldötteit illeti meg, a világiaknak pedig az anyagi természetű

Next

/
Oldalképek
Tartalom