X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

I. Iskolánk élete a nagy háború évében

sággal dolgoztak is főleg serdültebb fiaink, meglátszott egész lelki mivoltukon, hogy a nagy háború állandó izgalmai természetszerűleg munkájukat is megbénították. Az a nagy lelki feszültség, amely az egész iskola éven át uralkodott az idegeken, nem engedte meg, hogy ez évi munkánkat teljesnek nevezhessük.

Szemléltető oktatás. A földrajzi előadóteremben már eddig is szokásos szemléltetés a vetített képekkel folytatódott; a természetrajz, földrajz a művészeti rajz tanárai buzgóan gondoskodtak arról, hogy az osztálytermek, a folyosók falai, továbbá a folyosókon levő szekrények állandó új meg űj képsorozattal, beható szemlélésre kitett taneszközökkel felhívják és lekössék a tanulók figyelmét.

A nehéz viszonyok között is gondoskodtunk arról, hogy ifjaink tanulmányi apróbb kirándulásokban közvetlen tapasztalattal gyarapítsák ismereteiket. Ezekről a kirándulásokról az Értesítő egyik másik rovatában külön is beszámolunk.

A Népligetben való tanulást ebben az évben is folytattuk. Kettős célt szolgált a szabadban való tanulás. Pótolta némileg a tornaterem hiányát, hozzájárult a tanulók egészségéhez. Örömmel láttuk nyomós bizonyságát tanulóink normális testi fejlődésének abban is, hogy a tavasz folyamán megejtett népfölkelő szemlén a sor alá kerülő 19., 20 éves fiaink közül igen nagy volt a beváltak száma. Ugyanis 28 szemlére állított VI—VIII. o. tanuló közül 24-et talált a sorozó bizottság katonai szolgálatra alkalmasnak.

Erkölcsi nevelés, jellem képzés.

A vallásos érzés ápolására a vallástanároknak volt gondja. Ismételten és nyomatékosan hangsúlyozzuk ez alkalommal is, hogy a vallásos nevelés meleg ágyának a családot tekintjük. A szülői ház levegője érleli meg a legnemesebb érzelmeket. Az iskolai fegyelem csak az ellenőrző hatalmat képviseli, a belső indítéknak mindig a gyermek lelkében kell lennie, s ezt magával hozza az iskolába. A jónak állandó gyakorlása a nevelő mozzanat; a látott példa teszi las- sankint azzá, amivá válnia kell. A róni. kath. vallástanár, Pál Mózes hetenként, a ref. vallástanár, előbb Sebestyén Jenő majd Gombos Ferenc két hetenkint az intézetben tartottak exhortációkat; az őszi és tavaszi hónapokban a római katholikus tanulók a kálvária kis kápolnájában hallgattak szentmisét, s az egyházi énekkar tagjai, latin és magyar egyházi énekeket énekeltek. Hoáula István Vili. o. tanuló volt az ifjúság kántora, aki a harmoniumon játszott. Voltak ezenkívül magánénekek, s az egyházi zene irodalom egy-két jelesebb