X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

I. Iskolánk élete a nagy háború évében

7

nak polgártársáért. Méltóvá kell válnunk a harctéren küzdőkhöz. Hiszen mindez reánk nézve nem újság: iskolánk családja ezt a meggyőződést vallja megalakulása óta. A világháború új keretet ad a régi munkának. Töltsük be ezt a keretet is becsülettel.

Ezek voltak az év megnyitó főbb gondolatai, s ezek elhangzása után történt az új családtagok felavatása. Arpádfy Jenő VII.

o. tanuló az új családtagok nevében megfogadta, hogy a rájuk váró kötelességet megértve, az intézet zászlójának becsületét híven megőrizik.

Iskolánk ez évi munkájának képe.

Az év elejétől kezdve hat munkaerő híjával indult meg iskolánk tevékenysége. Előre látható volt, hogy ez a nehézség idővel szaporodni fog. Kisegítő új tanerők alkalmazásáról szó sem lehetett. Úgy kellett a munkát beosztanunk, ahogy a lehetőség megengedte. Órák számának a csökkentése, torna és szépírás tanításának elhagyása, nem szaktanárok vállalkozása egy némely tárgy tanítására: elkerülhetetlen volt. Mindazonáltal már szeptemberben céltudatosan dolgoztunk ; mindent elkövettünk, hogy a tanulók gondolatait a háború közvetlen érezésével nemesebb szándékok érlelésére fogékonnyá tegyük. Abból az elvből indultunk ki, hogy a polgári élet munkájának éppen olyan hatékonynak kell lennie, mint a háború küzdő katonáié.

A kézügyességet, ön munkásságot szerencsésen megindított új intézményeink (asztalos és könyvkötő műhely) az idén is folytatták. Nem akadt olyan sok részvevőjük, mint az előbbi évben, mert számos szülőnek anyagi helyzete kényszerítőleg parancsolta, hogy takarékoskodjék. Szép számmal jelentkeztek szabadkézi-rajz tanulására, zenére a tanulók s mindvégig kitartottak a munkában. Tovább fejlődött a róm. kath. egyházi énekkar, dicséretes buzgó- sággal működött a „Széchenyi kör“ ; az ifjak különböző kisebb csoportokba verődve tanultak önkényt, diáktársaik vezetése mellett idegen nyelveket, megalakult és dolgozott a „madár-védő liga“. Iskolánk tevékeny élete a nehéz körülmények között és megőrizte tavalyi kereteit, tovább plántálta, erősítette az elvetett magvak sarjadását.

Igen figyelemre méltó volt az a „Képzőművészeti kiállítás", melyei fiaink a tél folyamán rendeztek, meglepő friss rajzoló és festő készségről, elég fejlett ízlésről téve tanúságot.

Egyet azonban kifejezésre kell juttatnunk: bármily buzgó-