X. kerületi tisztviselőtelepi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914
I. Iskolánk élete a nagy háború évében
6 így heti 24 - 25 órában kellett a munkát megállapítanunk, s ezt a katonai szolgálatra be nem hívott tanárok arányos felosztásban, önként vállalt nem szaktárgyakat (történelem) is tanítva végezték. Mikor Kallós és Simon tanárok is bevonultak katonai szolgálatra, úgy segítettünk a hiányon, hogy az I. c. tanulóit a keret meghagyásával beosztottuk az I. a. és I. b. tanulói közé, s igy elejét vettük annak, hogy nem szaktanárok vállaljanak el egyes tárgyakat (latin, mennyiségtan.) Igen nagy segítségünkre jött Geduly Olivér okleveles tanárjelölt, aki önkéntes, ingyen szolgálatra jelentkezett, s lelkes, derék munkájával a természetrajz tanítását lehetővé tette; a természetrajzi laboratórium és muzeum gondos őre, fáradhatatlan munkása volt. Ki kell emelnem Babits Mihály r. tanár ügybuzgalmát is, aki a számára engedélyezett egy évi szabadságáról önként lemondott, s beállott a megfogyatkozott sorok közé, hogy velünk dolgozzék. Hasznos munkatársunk volt Friedrich József próbaéves tanárjelölt is, aki folytatólag engedélyt kért, hogy próbaévét intézetünkben folytassa, s nehány osztályban a földrajzot tanította. A többi munkaerők a régiek voltak, csupán a ref. vallástanításban történt decembertől kezdve változás, midőn Sebestyén Jenőt katonai szolgálatra hívták be. Helyét Gombos Ferenc ref. vallástanár foglalta el, mint helyettese. Az iskolaévet a felettes hatóság rendeletére a helyi körülményeknek megfelelően szeptember 15-dikén nyitottuk meg. A szokott ünnepélyes hangulatba belevegyült a nehéz esztendő mély és megható érezése. Az iskola család hiányzó tagjaira, a hadbayonult tanárokra gondoltunk s mindazokra, akik tőlünk távol a küzdelmek nehéz napjait, heteit szenvedik és harcolják végig. Ez adta a másik gondolatot: az itthon maradottak erkölcsi kötelességének hangoztatását. Állandó érintkezésben kell maradunk a távollevőkkel, tudnunk kell jó és balsorsukról, föl kell keresnünk szerető sorainkkal, éreztetnünk kell velők, hogy hozzánk tartoznak, hogy hiányukat érezzük, testi és lelki épségüknek örvendünk, miattuk aggódunk, vissza- tértüket várjuk. A család egységének gondolata eszünkbe juttatta a nagyobb család, a haza sorsát. Ebbe kell tehát jobban belekapcsolódnunk. Mindazok, akik a hazáért küzdenek, érettünk is küzdenek. Melegebb, igazabb kapcsolatot lássunk magunk és honfitársaink között. Ebből sarjadjon ki a köz iránt táplált érdeklődés, munkakészség. Részt kell kérnünk a nemzet munkájából. Minden erőnket megfeszítve kell dolgoznunk: a gyermeknek szüleiért, a honpolgár-
