X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1918-1919
I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-1919. és az 1919-20. isk. évben
3 tereken tündöklő dicsőségű véreink százezrével estek el — hiába. Még fájóbb érzést kelt, ha arra gondolunk, hogy a háborút nem is a harctereken vesztettük el, hanem a nemzet testén évtizedek óta rágódó titkos hazaárulók aknamunkája következtében — itthon. Ezért lett hazánk haderejétől és vagyonától kifosztott, megcsonkított, elárvult országgá. Az iskolák züllése. Iskolánkat már a háborús évek igen megviselték. A hadbavonuló tanárok miatt az egyes tárgyak tanítása nem ritkán évente többször más-más tanár kezébe került. A szakok szerinti tárgyfelosztás egyáltalán nem volt betartható. Volt év, melynek folyamán hétszer is kellett tárgyfelosztást és órarendet változtatni. Ily körülmények között a fanárok alig ismerhették meg a tanulókat, aminek természetes következménye a tanulmányi és fegyelmi állapot meglazulása lett. Az így megtépázott iskolai életet azután a megsemmisítés lejtőjére terelte az 1918. október végén megindult forradalomnak nevezett lázadás, melynek Istent, vallást, hazát és hazafias érzést egyre nyíltabban támadó, e legszentebb erényeket lefitymáló szelleme eltemette a tanári tekintélyt s vele együtt az iskolát a legmélyebbre sülyesztette. Ez a züllés a proletárdiktatúra alatt teljessé vált. A világcsalók szemfényvesztő munkája következett aztán. A szellemi munka értéke háttérbe szorul; az erkölcsi világrendszerről beszélni sem szabad; a vallásos élet hordozói lenézett és üldözött emberekké válnak. A munka helyére — annak örökös hangoztatása mellett — a munkakerülés lép. Ideálizmus nélküli, hitvány, anyagias világrend tombol hónapokon át. Mindezek következtében akkora fokú erkölcsi sülyedés következett be, hogy szinte csodaszerű jelenségnek kell tartanunk, hogy az iskolákat örökre el nem temette. A fiatal lelkek eszmék iránt könnyen lelkesedők; de életbölcselet és erkölcsi értékelés hiányozván belőlük: a dolgok mélvére nem látnak. Ezért történt, hogy az áradat a tanulók közül többeket magával ragadott. De ez áll a tanárokra is, kik közül a fiatal hevületüeket kábította el a kommunizmus, vagy azokat, akik anyagi érdekeik jobbrafordulását várták az új világ rendjétől. Pedig nyilvánvaló volt, hogy a nemzetközi szellem a tanulóból tanárait leelvtársazó, azok ellen kémkedő, dologtalan demagógot akart nevelni; a tanári bizalmiból pedig szakszervezeti végrehajtót teremtett. Az ujjáteremtés munkája, változások a közoktatásügyi kormányzatban. A kommun bukása után, 1919. augusztusától a tisztogató munka előkészítésének befejeztével, hozzáfogtunk a romok kitakarításához: a tanári testület és az ifjúság fegyelmi ügyének megvizsgálásához. Mindez a törvényes szabályok szerint történvén, igazságos mérlegelés alapján intéz- tetett el. Hathatós támaszt találtunk az iskola tisztogató és ujjáteremtő munkájában az akkori közoktatásügyi miniszterben, Huszár Károlyban, aki kellő eréllyel, de amellett mély hazaszeretettel intézte az újjáteremtés munkáját. A kiépítés előbbrevitelét még erélyesebb kézzel támogatta Haller István 4»
