X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1917
IV. Iskolánk és a háború
IV. Iskolánk és a háború. Az intézet épülete teljesen szabad volt, ámde a megrövidült szorgaimi idő, tanárhiány, tanárváltozás és órarendváltozás okozta bajokkal nekünk is küzdenünk kellett. A tananyagot, kellő összevonással s kellő ismétlések alapján, megfelelő eredménnyel elvégeztük. A háborús vonatkozások, különösebb tervszerűség nélkül is, a maguk természetes módján érvényesültek a tanításban. A háború hatása, mint mindenütt, nálunk is megérzett a tanuló ifjúság egész szellemén, szorgalmán és magaviseletén s az intézet egész működésén egyaránt. A tanártestület 1000 K alapítványt szavazott meg a Tanárok Házára; egy tanulónk 300 K-t jegyzett a VII. hadikölcsönre. Az ifjúság körében elrendelt gyűjtéseink a következő eredményüek voltak: a Zsófia Orsz. Gyermekszanatóriumnak 40>22 K., a hadi- sirok gondozására 20 88 K, a Béketemplom-Egyesületnék 30 K, a katonák Karácsonyára 149 41 K, az Erdélyi Pártfogó Egyesületnek (Zitanapi gyűjtés) 81’66 K, Oroszországból hazatért foglyainknak 386 68 K, üdülésre szoruló szegény gyermekek nyaralása céljára (a segítő egyesületből) 100 K, Orsz. anya- és csecsemővédő-egy- let részére 129 76 K — összesen 938 61 K. A tanév elején diákfoglalkoztató műhely nyílt meg intézetünkben Szentesi Béla tanár buzgó vezetésével. A műhelyben a tanulók főképp könyvkötő- és asztalos-munkákkal foglalkoztak volna, de a nagy árdrágulások miatt csakhamar lehetetlenné vált a szükséges anyagok beszerzése. A háborús szükségleieknek megfelelően a műhely cipöjavitó műhellyé alakult át; a tanulók nagy számban és kedvvel dolgoztak, még pedig eleinte szakember vezetése mellett, később önállóan is. A sarokjavitást és talpalást teljesen elsajátították, az ügyesebbek a fejelést is, sőt egyesek teljesen uj cipőt készítettek. A Népruházati Bizottság 2190 K értékű bőrt, talpat és bélést utalt ki a műhely céljaira. Az intézmény minden tekintetbeu hasznosnak bizonyult, — a jövőben is folytatni fogjuk.
