X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1915
I. Néhány szó a földrajz tanításához
módszer nyújt. Magasabb iskola-típusban, felsőbb tagozatban és szakiskolákban, szóval ahol a tudományos cél is szerepet játszik, jó eredménnyel alkalmazható. A koncentrikus módszert, mivel ismétlésekbe bocsátkozik, sokan ellenzik. Pedig éppen ez van hivatva az unalmas ismétlés kiküszöbölésére, mert állandóan újat nyújtva, a közölt ismereteket szélesítve teszi meg az ismétlést. Igen nagy értéke az általános földrajzi fogalmak állandó ismételtetésében rejlik. Amig az általánosnál haszonnal alkalmazható, a részletes résznél, sajnos, kevésbbé, mert itt a tárgy s az ismertetendő anyag teljes közlést kíván s ilyenkor felesleges munkát ró az alkalmazása. Magam is csak az alapfogalmak s az első tanév anyagának közlésénél látom e módszer hasznát. A tanítás segédeszközeiről, és a tanítás közben követett eljárásokról. A szemléltetés a legfontosabb segédeszköz a kísérletezés mellett. Bár ismeretes, hogy a kísérletezés is a szemléltetés végett történik s előnye, hogy segítségével bizonyos jelenségeket tetszés szerinti időben s idő alatt tudunk bemutatni. Sok nehézség van a geográfiái alakulások szemléltetésével, meg kell tehát ragadni a kísérletezést is. Eddig nem igen történt meg. Sem hely, sem eszközök nem álltak rendelkezésre. Pedig egy homok-asztalon mennyi minden hidro- grafiai s morfológiai tényt lehet megkonstruálni! Egy-egy, az életben előforduló jelenséget, milyen könnyen lehet kísérletezéssel szemléltetni (párakicsapodást, szélstb.)! Erre, ismétlem, külföldön már nagy súlyt helyeznek és az eredmények is kitűnők. Ott jól készített eszközökkel szemléltetik a gyűrődést, a vetődést, a denudaciót. Természetes, ha nálunk is meg lesz ez, akkor nem fognak aztán a régi iskola hívei előtt ezek a problémák valami túlvilági lények számára való dolgoknak feltűnni s mint könnyen tanítható anyag fog szerepelni. A gazdasági és a kereskedelmi földrajzi vonatkozásokat szintén csak megfelelő szemléltetéssel lehet eredményesen tanítani. Hasztalan beszélünk mi ehető fecskefészekről, kopráról, talipot-készít- ményekről, kattun-árukról, ha nem tudjuk a tanulónak bemutatni. (Hiszen akárhány felnőtt ember nem ismeri ezeket!) Mit ér egyik vagy másik ipar fejlett voltát magasztalni, ha a tanulók a fejletlent sem ismerik. Ezért elengedhetetlen s már nem odázható el a földrajzi gyűjtemények kérdése sem. Természetesen ezek megalkotásánál
