X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1913

I. Önálló munka-e Comenius Labirintusa?

11

Comenius munkájában a világ hasonló egy nagy kiterjedésű városhoz, amelyben a főtéren kívül találunk hat főutcát, mint az emberi társadalom hat főrétegének : a földművesek, iparosok, a tudósok, papok, urak és katonák osztályának allegóriáját. A város végén emelkedik Szerencse istennő vára, a főtér közepén pedig találjuk Okosság istennő palotáját A Zserotin Károlyhoz, mint Comenius pártogójához intézett ajánlás után Comenius zarándokként élethivatása után lát. A világ Hiúsága (azonban Okosságnak tartja magát) két kísérőt rendel melléje: Minden lében kanalat és Ámítást. A két vezető kiváncsivá teszi a zarándokot és az ámítás szemüvegével látja el. A magas toronyból megszemléli a világot, azután Sors engedelmével útnak indul. Először is az álnokság, halál és betegség piacára érkezik, majd az iparosok, filozófusok, álkimisták és más tudósok műhelyeit járja be. Ezek után vizsgálja a zsidók, mohamedánok és keresztények, majd a hatalom közegei, katonák, lovagok és az újságírók életét. Megismerkedve a világgal, egyedül megy fel Fortuna várába és vizsgálja a dúsgazdagok, mulatozók, a magas állású és szónoklataikról híres férfiak munkásságát. Sajnos, mindenütt múlandó dolgok után való küzdelmet és álnokságot tapasztal. Annyira megutálja a világot, hogy menekülni akar belőle. Végső elkeseredésében felsóhajt: „Istenem, könyörülj rajtam, a nyomorulton!“

A munka második részében : A szív paradicsomában a zarándok a „felső ablakon át“ visszatér szívébe és letérdepel. Vendégül fogadja Krisztust, aki erkölcsi tanításával megmutatja neki az élet igazi útját. A zarándok a láthatatlan egyházba távozik, ahol Isten környezetének tagjává lesz. A munka befejezése hálaadó ima.

Comenius a Labirintus stb. első kéziratával 1623. december havában hészült el Brandisz mellett Ktopota erdős részén. Később a kéziratot kibővítette, amint azt a 29—35. fejezetek mutatják. Csak ezután jelent meg Lesnóban 1631-ben. Még ekkor sem tartotta teljesnek a munkát és tovább javítgatott rajta. Körülbelül húszszor jelent meg; utoljára 1905-ben Prágában a Világ könyvtárában.

Ha ezek után párhuzamot vonunk Andreae és Comenius munkája között, előre kell bocsátanunk, hogy Comenius valóban a krétai labirintusra gondolt, melynek Minotanrusa nem más, mint az ember és a pokol bikája együttesen, vagyis az ördög. Minos király maga az Isten, aki büntetésből a labirintusba, a világ útvesztőjébe helyezte az emberi nemet. Ebben az útvesztőben hiába ke