X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

23

irdsa oly élénk s annyira magán viseli az eleven megfigyelő tehetség nyomait, hogy e tekintetben Kőszeghy kiállja a versenyt Gyöngyösivel. sőt fölül is múlja szabatosság s élethűség tekintetében“.31) ,,Ha Kőszeghynek alkotó tehetsége lett volna, különb elbeszélővé lehet vala Gyöngyösinél, mert az események egymásután következő mozzanatainak elmondásában sok elevenséget s élénkséget mutat“.32)

Kőszeghy megfigyelő tehetsége élénk s jellemző leírásaiban, ügyes elbeszélő az események egymásután való megérzékítésében. Van nála a dolgoknak realitása, s ha a kifejezésnek az erejével bírna, megközelítené Arany realizáló képességét. A természetességnek elevensége, a valóságnak lehellete érzik leírásaiból, megfigyeléseiből. mint ahogy az élő természetben érezzük a föld szagát, a levegő páráját, a virág illatát, sőt lélegzését. Hogy a kifejezés erejének mennyire híjával van, azt egy példán mutatjuk be. Az élettelen tárgyaknak is van bizonyos elevensége, természetessége, ha az élő egyénnel hozzuk kapcsolatba. Aranynak és Kőszeghynek e megfigyelése és érzékeltetése egy és ugyanaz, de a kifejezés ereje menynyire értékesebbé teszi Arany megfigyelését:

„Mielőtt az ágyba fekünnék, mely tiszta Szülével, szagával édesdeden hítta“33)

így Aranynál. Kőszeghy:

„Friss szobáit el is rendelő, készítő,

S csinos készülettel magát liíresíté.“ YI. 68.

Kőszeghy nyelve nem gazdag a kifejezés színességének és finomságának szókészletében, de azért a nehézkes szavak árjában, a darabos mondatalkotásban is kimutatja megfigyelő képességének jellemző erejét. A lelki jelenséget és a vele kapcsolatos testi elváltozást hatásosan tudja egy képbe tömöríteni. Aminek Arany a mestere, ő annak a kezdet nehézségeivel küzdő próbálkozója. A több példa közül egy:

Sok vánkosfánk egy nagy öreg tálban álla,

Mellyet fejér nádméz hó gyanánt megszálla;

Mozog e miatt is, látom, sokak álla,

Kiknek el nem fáradt pohár miatt válla. IV. 201.

Ilyen még a szebbek közűi: IV. 147.

Egyben kitűnő lélekrajz, amidőn a két egymásért hevűlő szerelmest a kezdet kezdetén, mintegy a szerelem naivságában rajzolja, s egy harmadikkal figyelteti meg, aki mosolyog a dolgon:

,,Az Grófné házában egymást békövetvén,

Valának ideig együtt, beszélgetvén, —

Vélük Szirmay is, dolgokat nevetvén . . .“ IV. 149.

Ezen fejtegetésünk kapcsán mi is elmondhatjuk Kőszeghyről

31) Váczy, I. m. 351. 1.

32) Váczy, I. m. 352. 1.

33) Arany, Daliás idők. I.