X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

19 hőseivel tart rokonságot. Az ókori világban pedig csak az tarthatott számot hírre, dicsőségre, aki isteni származását tudta igazolni. Erre az igazolványra pályázott a bárok főúr is. Megadta aztán neki a sokat tudó poéta. Előkelő, gazdag rokonság, fényes baráti összeköttetések díszes pompájában mutatja be Kőszeghy Bercsényit és feleségét, Csáky Krisztinát. Szinte az egész magyar főúri világ szerepel, ha más­képen nem, hát rokonságában. Mindannyian a főesemény sodrában vannak, vagy mit segítői, vagy mint akadályozói. A főeseménynek ilyetén beállítása és érdekkeltése elsőrangú költői inventio. Ez az, amit Salamon Ferenc homéri érdemnek nevez: „a költemény alakjai s egész világa a legbizalmasabb közelségbe hozatnak az olvasó­hoz“.21) E tekintetben Kőszeghy felülmúlja mesterét, Gyöngyösit. Gyöngyösi a főesemény beállításában, érdekkeltésében az olym- pusra támaszkodik, azok nélkül még egy levelet sem tud Íratni. Kőszeghy a magyar főúri világot lépteti fel, és megjelennek udvari népségükkel, díszes ruhákban, ékes paripákon, otthonukban, mulat­ságaikban (összejövetel, vadászat, szánkázás), szokásaikban, nem­zeti aspirációikban. Ez nagyon érdekes és tanulságos. Itt vannak: hg. Esterházy Pál, az ország nádora, ki legelőször gondolt arra, hogy Bercsényiből és Krisztinából egy pár legyen; gr. Csáky István országbíró, az örömapa; gr. Ivéry Ferenc, kir. főlovászmester és fia János, aki Krisztina egyik leányát, Margitot jegyzi el; br. Szirmay István és Ész Bálint országbírói itélőmesterek, ezek a szerelmesek bizalmasai, Szirmay Bercsényi egyik szerelmi követe, közvetítője; br. Perényi Pál, abaúj—ugocsai főispán; Thelekessi Török Pál, vasi főrend; gr. Forgách Simon és gr. Esterházy Antal, utóbb ku­ruc tábornagyok; Radios András, kuruc brigadéros, Zrínyi Ilona, majd II. Rákóczi Ferenc hős várkapitánya; gr. Pálffy Miklós és János; Fenessy György, egri püspök, az ungi főispáni beiktatás egyik dísze; gr. Heisler Donát cs. tábornagy, akit Thököly fogságá­ból Zrínyi Ilona szabadon bocsátásával váltott volt ki az udvar, és most újra hadvezérül alkalmazott; Yass Gáspár, szepesi kamarai tanácsos, a fiscus embere; gr. Forgách Simonná, szül. gr. Esterházy Agnes; a gr. Erdődy kisasszonyok, Bercsényiné leányai, Juliánka és Margit; gr. Eádasdy Franciska, a lefejezett országbírónak kolos­torba vonult árvája; Bercsényi gyermekei, Lackó és Zsuzsánka; ezeken kívül számos nemes úr Ungban. Ez a dísz, az ország legelső embereinek bevonása az esemé­nyek központjába, úgy magát a főeseményt, az eljegyzést es a há­zasság megkötését, mint magukat a főhősöket, igazi XYIT. század­beli regényes eseménynyé, regénybeli hősökké teszi, a témát iro­dalmi témává avatja. Ma az egész egy rövid újságcikkben íródnék le, talán csak az eljegyzési, házassagkötési rovatban éppen csak a nevek közlésével. A barok-korban ez irodalmi téma volt, a legked­veltebb költészeti tárgy. Ma a lélekanalizisnél tartunk, akkor még 2l) Salamon J. birálata Arany ..Daliás idők“-jéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom