X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911

I. Kőszeghy Pál

16

„Ezen szép Vénus is igen szomorodék.

Kezdett vígassága hamar nyomorodék.

Bercsényiért baja ismét szaporodók. —

Hymen is kedvében igen komorodék.“ II. 58.

III. rész. 85 strófa. Bercsényi „tudta, az heverés hogy ördög párnája“, azért idejét vadászatban, főúri látogatásokban tölté. Kedvvel vesz részt a gerenyi vadászatokban (6—34 versszak), majd hosszú szánútakat tesz meg erős télviz idején, amikor a halászok a Tiszát lékelik (54—57 versszak). Maga is nagy vendégségeket ad, ,,de ha senki nincs is, mulatságot talál, mert sok bölcsek könyve véle egy házban hál“. Közben az olympusiak tovább fondorkodnak, és most már Mars akarja megnyerni a csaták hősét. A cs. kir. udv. főhadi tanács (Bellicum) Bécsbe hivatja és felkéri, hogy állítson ki egy ezeredet, s menjen vele akár a franciák, akár a török ellen. Bercsényi nem áll rá, mert tudja, hogy a magyarnak csak addig van tisztessége, amíg pénze van, amíg vagyonát, vérét feláldozza; „Vitézségért előmenetelt hiába vár, Mert az magyar; annál jobb is, ha magyar, kár!“ Ha elpúsztúl, akkor aztán gyermekei vakar- gathatják fejüket, mert az apjuk érdemeiért ugyan nem kapnak semmit. Hazatér hát Bercsényi, mind ATénust s mind Marsot nevette.

IV . rész. 213 strófa, Végre is özvegységének negyedik évében megelégelte már régi özvegységét, s a házasságra szánja magát. Gyermekei neveltetését is, bár jó helyen voltak, inkább szeretné egy gondos anyának kezében látni. A jószágaiban is kár esik. mert hiányzik a gazdaasszony.

„Deliberatum est; meg kell ennek lenni,

Ideje is társot már magamnak venni.

Istenem! de váljon hol kell szert rá tenni?...

Illik mert az jóért messze is elmenni“. IV. 23.

Istenhez fohászkodik, „mennyből a szivére válasz bocsátko- dék“, hogy az Dunákon túl, Vépben megtalálja élete párját. Cupido is bátorítja, biztatja. Hosszasan azon tanakodik, kit küldjön hát Vépre, aki ügyesen kipuhatolná az özvegynek hozzá való hajlandóságát, és megkérné kezét számára, Végre Szirmay István itélőmes- terre bízza a dolgát, Szirmay amolyan előőrs féle volt, ki Bercsényi útját egyengette. A grófnétól nem kapott ugyan kedvező választ, de elutasítót sem. Epen azért, sürgősen írja Bercsényinek, „hogy látják nagy szívesen, Szoktak új vendéget mint látni kedvesen; Ke késsék, s ne gyüjjön azért kétségesen: Öt is Vépen éri az Gróf, csak siessen!“ Bercsényi fényes szolganépségével útnak ered, bevonul Vépre, ahol megcsodálják ragyogó udvarnépét, ékes telivér lovait (113—144. vépi bevonulás). A grófné szívesen látta, nagy vendégséget csapott (150—161. 177—210.). Jöttek fiatal úrfiak is, mint gr. Eszterházy Antal, ki is az özvegy egyik leánykájának udvarolt.

V. rész. 146 strófa. Bercsényit Vépről Pozsonyba országos ügyek szóllították el. Sóhajtva távozók Vépnek kastélyától, a grófné .asszony is sóhajtva szemlélte elmentét. Mivel az urak Pozsonyban