Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1921

II. Valkovszky Erzsébet beszédének kivonata az 1922. évi április hó 2-án tartott „Magyar Jövő“ ünnepen

tett-e lelke mélyén ehhez hasonló fogadást s van-e elég elszánás és szilárdság benne annak véghezvitelére? Vagy talán a csonkává bénított, kifosztott Magyarországnak kevésbbé van szüksége ily áldozatra?!

A másik keret, melyben külső és belső életük formálódik: az otthon. A leány- gyermekre, a fiatal leányra az otthonban sokkal fontosabb szerepkör vár, mint a fiukra. Az otthon szellemének kialakítása, ápolása, fenntartása a nő igazi hazaszeretete. Mert a haza nemcsak hajlékot és kenyeretadó föld, hanem otthon. A nemzet nemcsak néptömeg, hanem együttérző rokonnép. A sok-sok családot láthatatlan s mégis oly erős kötelék fűzi össze egy nagy családdá: nemzetté és a sok kicsi otthon lángjától melegszik a nagy tűzhely: a haza. E titokzatos erejű mély kapcsolat megteremtője éppen a nő; a szeretet képesíti erre, melyben mindig mestere lesz a férfinek. Másokért élni, mások helyzetét átélni, a begubódzott lelkeket meleg érintéssel életté bontani, ezt az adományt Isten nagyobb mértékben adta meg a nőnek. De ha meg is vannak e csírák minden leánylélekben, tanulni és gyakorolni kell. Érezzék át szülőik és testvéreik iránti kötelességeik komolyságát és örömét. Itt van alkalmuk megszabadulni az önzés korlátoltságától, itt szokhatják meg, hogy különböző korú, vérmérsékletű és szellemű emberekkel békén megférjenek. Aki ezt az alkalmazkodást meg nem tanulja a családban, hogyan fogja megállani helyét a társadalomban?

Emeljék fel háztartási foglalatosságaikat a felelősség érzetével a hivatás magaslatára. A szellemmel, jellemmel, szeretettel vezetett háztartás foglalkoztatja és kifejti összes lelki képességeiket. A családi élet kellő értékelése elvezeti Önöket a különböző társadalmi kérdésekhez, kis testvéreikkel való foglalkozás a pedagógiához. A takarékosság, gazdálkodás erényéhez adják hozzá az irgalom, a szeretet kötelességét, a kézi ügyesség gyakorlásához a fényűzés és hiúság helyett az igazi esztétikát. Ily magasabb szempontból tekintve e munkakört, meg fogják érteni, hogy amilyenek az egyes otthonok, olyan a társadalom s az otthon olyan, amilyen a nő. Néhány szót az öltözködésükről, külső megjelenésükről. Tudják-e, hogy éppen azzal tesznek tanúbizonyságot lelki életük rendezettségéről, céltudatosságáról, ha külsejüket igyekeznek belső énjükhöz alakítani. Kedves leányaink, tegyék vizsgálat tárgyává hajviseletüket, ruhájukat, annak viselési módját abból a szempontból: vájjon méltón és következetesen kifejezi-e belső énjüket, azt amilyenek, vagy amilyenek lenni szeretnének ?

S milyenek olvasmányaik? Tudják-e, hogy a könyvekből suhannak lelkűnkbe legjobb barátaink, de belopódzhatnak legveszedelmesebb ellenségeink is. Ne mondják soha, hogy csak időtöltésből olvasnak s úgy is elfelejtik. Azt, hogy mit őriz meg s mit ejt el a lélek, nem áll módunkban irányítani. Ugy-e mindig érdekelnek bennünket nagy emberek, nagy jellemek ifjúkori olvasmányai, olyannyira jellemzőek azok pályájuk s lelki fejlődésük szellemére. Ez világosan mutatja az ifjúkori olvasmányok jelentőségét. A művészet, az irodalom oly gazdag. Vájjon lesz-e idejük arra, hogy nemzetük, az emberiség nagy vezéreinek alkotásait mind megismerjék! Takarékoskodjanak tehát idejükkel abból a szempontból is, hogy soha egy félórát se pazaroljanak értéktelen munka elolvasására. A Jövendőről, annak nagy távlatairól kellett volna beszélnem Önöknek s én a legszűkebb jelénről szólottám; néhány útjelzőjéről annak az útnak, mely a fájdalom s kétségek homályába burkolt Jövendőhöz vezet.

Menjenek előre Istenbe vetett hittel s önbizalommal ez úton. S majd „ha a magyar munka és magyar becsület megint aranymódjára cseng“, akkor talán felfedi arcáról homályfátyolát a magyar Jövendő s e sugárzástól Szt. István koronáján újra kitündöklik a csodás erejű ragyogás s újra a hármas halomról mutat ég felé a kettős kereszt. Add Uram Isten, hogy úgy legyen! „Hogy ami volt s ami nincs — legyen !„

5