Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. évben

A nagy vérontás megszűnése nem jelentette a megnyugvást, megbékélést. Belső forradalmak váltották fel egymást. Megsemmisült a hadsereg, menekült a király, szétoszlott a parlament, megnémult a szabad sajtó, elkallódott a polgári szabadság, beözönlött az ellenség s végül darabokra tört az ország.

Nemzetünk gyötrelmes küzdelmei közben szomorú sors jutott iskolánknak is osztályrészül. Széninség, járvány a munkát hónapokon át lehetetlenné tette. A tanári testület a megélhetés súlyos gondjainak nyomása alatt a kimerülés veszedelmével küzködött. Megfogyatkozott a papír, a könyv, a tanítás szegényebb lett legfőbb segítőeszközeiben. A felvilágosodás és haladás jelszavaival hivalkodó önzés, léhaság és ízléstelenség történelmünk nagy alakjainak képeivel együtt az erkölcsi nevelés vezérlő elveit, hagyományait is kiűzte az iskolából.

Másfélévi diplomáciai tárgyalást befejező béke szétdarabolta országunkat s földig alázta nemzetünket. A rideg valóságban semmivé oszlottak reménykedéseink s tisztán feltárult előttünk életben maradásunk s megújhodásunk egyetlen útja, a megmaradt erőinket egyesítő, újrateremtő munka.

A nemzeti érzés s keresztény erkölcs adja meg azt a megnyugtató bizodalmát, hogy nem roskadunk össze szerencsétlenségünk gyötrelmes idején s a magyarnak ismét méltó, dicsőséges hely jut a nemzetek megbékélt családjában.

A forradalmi idők a közoktatásügyi kormányzatban is irányzatok és férfiak gyors váltakozásával jártak. Az újraépítés korszakának elkövet- keztével dr. Imre Sándor, Huszár Károly, majd Haller István kerül az ismét helyreállított vallás- és közoktatásügyi magyar királyi minisztérium élére. A tankerületi főigazgatóságot a nyugalomba ment dr. Erődi Harrach Béla dr. Pintér Jenőnek adja át.

Teljesen megváltozik a tanári testület is. Az intézet rendes tanárai közül 11 távozott sorainkból és 21 kartársunk jött ide az utolsó két év folyamán, legnagyobbrészt mint menekült, az 1919—20. esztendőben.

A közélet nyugtalansága természetesen nem kis mértékben zavarta az ifjúságot is. De azért a tanulók viselete általában véve megfelelő volt. Az 1918—19. évi szertelenkedések tartós hatásúak nem igen voltak. A szorgalom azonban jelentékenyen megcsappant a forradalom izgalmainak, valamint a fűtőanyag hiánya s a járvány miatt támadt hosszabb szünetelések kedvezőtlen hatásaképen.

A tanulásban tanúsított előmenetel sokkal kevesebb értékű, mint nor- «

mális időkben volt, főképen azokban a tárgyakban, amelyek több osztályra való kiterjeszkedésüknél s belső természetüknél fogva a szakszerű vezetést és begyakorlást legkevésbbé nélkülözhetik: mint a latin nyelv és mathematika.

Kedvezőtlen hatással volt a tanári testületben mutatkozó folytonos és nagy mértékű személyi változás. Lehetetlen volt állandó órarendet készíteni. Hozzájárult ehhez a testület munkaerejének sajnálatos csökkenése. Sok, nagyon sok volt a gyengélkedés, betegeskedés, szabadságolás. Volt olyan idő, hogy naponkint 10—12 tanárt kellett helyettesítenünk.

4