Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1916

I. Révy Ferenc

6

tökéletes alakot öltöttek, kedvesen, színesen vagy meghatóan és szívhez szólóan. Évnyitó és évzáró, vagy módszeres értekezleteinket irányító beszédei nem csupán bevezetések vagy beszámolók, de remekbe alkotott rövid pedagógiai értekezések voltak; csaknem mindvégig a leánygyermek viszonyáról a családhoz, a nő különleges helyzetéről a társadalomban, a családnak és iskolának egymással való szoros és szükséges kapcsolat vagy speciális tanítási módszerek stb. sokféle kérdéseiről világosította fel az ifjúságot és szüleit. Bizton tudom, hogy ezek nyomán nem egyszer tétovázó nevelők véleménye szilárdult meg a jóban és hogy bátor, szókimondó kijelentéseivel különböző fővárosi nyegleségről szoktatta le az ifjúságot, illetve azoknak édes szüleit.

Lelkének legszebb kincsei azonban akkor tárultak fel, ha akár mint tanító, akár mint kollega, de leginkább mint tantestületének vezetője valakin segíthetett. Melegen érző szívére mindenki mindig számithatott; aki kopogott, annak megnyilatkozott jóságos segítsége és nem egy existenciát állított talpra, sokszor a segítés látszatát kerülve úgy, hogy az illető észre is alig vehette. Mindezekért csak bizalmat és ragaszkodást kért cserébe; tanítványai törhetetlen hűséggel visszonozzák neki azt a temérdek szeretetet, melylyel ifjúságukat bearanyozta.

Aki élete folyásán annyit élt és tapasztalt, bízott és csalódott, mint Révy Ferenc, arról elhihetné az ember, hogy a sors rideg keze letörölte lelke idealizmusának hamvát; de rajta ki nem fogott a kemény markolás. Megmaradt épen olyan lágy, könnyen megindítható szív, épen olyan idealista lélek, mint ifjú korában. Nagyon fájlalta, hogy az utolsó évtizedben kénytelen volt a tanítást teljesen abbahagyni. Akit az adminiszrativ munka őrlő kereke megragad, az a tanításhoz szükséges fizikai és lelki nyugodalmat többé nem találhatja meg. De boldog volt, ha osztálylátogatások vagy helyettesítések alkalmával módja nyílt művészetét gyakorolhatni. Ilyenkor derűs mosolygással mesélte, mennyi gyönyörűsége telt a munkában, és utána csendes melankóliával panaszkodott, mennyire fájlalja, hogy igazgatói és főigazgatói teendői kedvenc foglalkozásától teljesen elvonták.

A búcsú és búcsúztatás órájában, mikor tornatermünkben elhangzottak volt Révy Ferencnek, utána növendékeink és végűi egy, régi tanítványunk ajkáról a szülők nevében hozzá intézett szép szavai, mikor felszáradtak a meghatottság harmatcseppjei