Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1913

II. Hermann Teréz: A nő a hazai ipar szolgálatában

11

des bojkottálása révén ennek az összegnek körülbelül 2/3-át benntarthatnék az országban. Ennyitől fosztjuk meg naponkint hazai munkásainkat. Szomorú gazdasági viszonyainknál fogva ma közel 30.000 munkanélküli ember van itt Budapesten, családostul együtt körülbelül még egyszer annyi éhezik.

Ha Magyarország pénzével a külföldet gazdagítja, örökre homályba borul az az ismert mondás : „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ Nem abból áll a hazaszeretet, hogy mellünket verjük s évenkint egyszer elszavaljuk a Talpra magyar-t, hanem tennünk is kell, még pedig csendben, dobszó nélkül. Ha nincs vásárló közönség, nincs kereslet; minél nagyobb ez, annál nagyobb a kínálat s annál inkább fejlődik, tökéletesbűi iparunk. Szomszédunknak, a bécsieknek persze ínyére való a mi nemtörődömségünk, mert ők úgy gondolkoznak, hogy Magyarország maradjon nyerstermelő állam, Ausztria pedig ipartermékeivel lássa el népünket, s így szent lesz a béke köztünk Csakhogy nálunk igen sok a föld nélkül szűkölködő ember, akiknek munka, ipari munka kell, hogy kenyeret biztosítsanak maguknak és családjuknak. Egyesülnie kellene tehát a magyar ipar felvirágoztatására minden magyarnak: fogyasztónak és eladónak, gazdagnak és szegénynek, öregnek és ifjúnak, férfinak és nőnek egyaránt. Ránk nézve életkérdés egy hatalmas magyar ipar megteremtése, mert csak így biztosíthatjuk kivándorlásra amúgy is hajlandó népünk megélhetését . . . így lehetünk csak gazdaságilag függetlenek. Fogjunk tehát hozzá, míg nem késő. Sokat kell dolgoznunk, még pedig vasakarattal, szívós kitartással, hogy fiatal iparunk biztos talajt nyerjen. Győzze le a nehézségeket nemes ügyszeretetünk. Míg más államok ipara békésen fejlődhetvén, évszázados múltra tekinthet vissza, addig nekünk örökösen küldenünk kellett jogainkért, szabadságunkért s ezalatt iparunk pangott, elszegényedtünk. Sok évszázados mulasztást kell tehát pótolnunk, hogy a külfölddel minden téren kiálljuk a versenyt. Itt-ott mutatkozik is az erre való hajlandóság. Célját tekintve, páratlan ipari szövetség alakult meg múlt hónapban Nagyváradon. Tagjai iparosok, kereskedők és a nagyközönség, s a mozgalom kizárólag a nagyváradi iparosok védelmét szolgálja. A város évenként 3—400 000 koronát dobott ki külföldi iparcikkekre s ezt az összeget akarja most a nagyváradi iparosok számára megmenteni. Követésre méltó példa !

Az iparpártolás eszmekörébe a társadalom szélesebb rétegeit kellene belevonni. Az a kicsiny gárda, mely tudatosan és