Magy. kir. állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium, Budapest, 1911

II. Özv. Sólyom Sándorné emlékezetére

7

II.

Özv. Sólyom Sándorné emlékezetéreIrta: Dr. Molnár Evelin.

„Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg“, mondja az írás. És nem úgy van, amint az emberek oly szívesen hangoztatják, hogy ha előbb nem is, de a földi élet utolsó pillanatában mindenki el tudja fogadni Isten mentő szeretetét, hanem inkább úgy van, hogy különös kegyelme az Istennek, ha arra még akkor is alkalmunk van. Téged, kedves Elköltözött, ha magad semmit sem tettél is a testi halál feltartóztatására, csakugyan nem hagyott el addig életerőd és eszméleted, mig el nem készültél az örökkévalóságra. De a mindennapi élet zakatoló zajába — fájdalom, — mint annyian nem tudják, te sem tudtad belevinni az örökélet erőit, arcod nem sugározta vissza azt a boldogságot, amit egyedül Isten szeretetének megragadása: az imádság meghallgattatásának bizonyossága adhat a szívnek. Te, aki könyeket töröltél ott is, ahol más nem is sejtette a fáj-