III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914
Sajó Sándor hadi verseiből (Hit, Szent gyász, Magyarok harca, Dal az éjben.)
3. Jvíagyarok harca. Jl vérmezőkön, bősz csatákban J/J magyar paraszt most a hős: JYÍegy, száguld mind előre bátran, — Oly daliás ép oly erős! Szeméből értélén] sugárzik, Szivében lelkes indulat, Jitérzi, mit tesz: mindhalálig S a harcban mégis jól mulat. — jíe kutassátok lelke kulcsát, jYÍit ő tud, nerq tudhatja más; jíerr] zsoldosle/kű betanultság € vérző sírvavigadás; €gy ezredéves harci készség Ösztönzi itt a lelkeket: Bús elszántság és szent reménység, d{ogy ami lesz, csak. jobb lehet . . . Csak engedjétek, hada csatázzorj, Csak hadd mutassa most, ki ö ; 6sah hadd röpítse büszke szárnyoq € rettentően szent idő; Ckéje mellől fő Irta szíva J(a sorsa véres viadal: 8 televényföld ős parasztja jji harcmezőr] is hős magyar! Csak aztáq — aki hírbe zengi, Becsülje is meg igazán; Csak. áztáq — ne feledje senki, J{ogy ő a nemzet e hazár]! € főtdöi] ő az ősmagyarság, Jiz őserő, az ősi kincs, — Xüségér] épül ez az ország, 3 e nélkül itteq semmi sincs! ■ ■ ■
