III. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

Sajó Sándor hadi verseiből (Hit, Szent gyász, Magyarok harca, Dal az éjben.)

6

— Ji vérmezőkor], bősz csaiákbaq JJ magyar zászló jár elől,

S a jövendőkre lengve bátraq Ji'ekünk is uj időt jelöl: j/J régi vágy, az égi törvény jYÍeddő tovább már nerrj marad.

5 a magyar nép a maga földjét] 2)icsö tesz, tisztelt és szabad!

4 2>al az éjben.

(faliadba;], lövöárokbaq jYíagyar honvédek ülnek bús s°rbaq ; jjimankós éj var], a lelkűk fázik S száll, melegedni, messzire, hazáig.

S a (jiszapariról álmok, ringnak:

Jfarangszó, napfény, széna illat . .

S a mély árokbaq, méla búbaq, fö/zeng a nóta édesszomorúaq.

— Xöze/beq, szemközt, muszka árok;

Jt hang odáig el szivárog;

Orosz legénység hallgatja, l]cil/ja.

S figyelni kezd az idegeq dalra.

S ahogy, büvö/teq. előbbre megy egyik, közelebb lopod znak egytülegyig: puskára könyöklőn, néma rajbaq fürösztik a kedvük a zengő dc/baq.

Ott állnak, — fejük lehajtva mélyeq,

Szláv szomorúság szobrai az éjben. - Se/kük, magyar dal bűbájáq evezve Cjudf Jsieq hol jár messze, messze . . .

Sajó Sándor.