IV. kerületi községi felsőbb leányiskola és leánygimnázium és felsőkereskedelmi leányiskola, Budapest, 1912
I. Dr. Kelecsényi János: Herder és Kant történetbölcselete
14 által teremtett. A természet semmit sem tesz hiába, bölcs ökonómiával adta az értelmet és az akaratot az embernek, hogy gyakorolja ezeket a képességeket, hogy eleget tegyen ezek által szükségleteinek. Van elég akadály, amin gyakorolhatja e képességeit; mert korántsem az a természet célja, hogy az ember magát jól érezze, hanem hogy e képességeinek gyakorlása, fejlesztése, tökéletesítése által méltóvá tegye magát az életre és a jólétre. S mintha úgy akarta volna a természet, hogy a jólétnél is többet érjen az ember önmaga értékének helyes ismerete. 4. tétel. Az az eszköz, amelyet a természet arra használ, hogy az emberi képességeket működésbe hozza, ezek antagonizmusa a társadalomban, amennyiben ez az antagonizmus végűi a társadalomban mégis ennek törvényes rendjévé lesz. Ez az antagonizmus egy nem társuló társulási hajlam (ungesellige Geselligkeit). Az ember általános szimpátiával viseltetik embertársai iránt; de magánérdekei konfliktusokba sodorják. A természetnek szüksége van ezekre a konfliktusokra, mert így jő létre az ember haladása. Ha ezek a konfliktusok nem volnának, ha az érdekek nem ütköznének, az emberek oly békében élnének, mint az arkádiai pásztorok, olyan békességben, mint a barmok, amiket legeltetnek s nem volna több intelligenciájuk és energiájuk sem. 5. tétel. Az emberiség számára a legnagyobb probléma, aminek megoldására a természet kényszeríti, egy, az igazságot általánosan megvalósító polgári társadalom. A polgári társadalmat nem lehet tökéletesen kormányozni, csak ha oly politikai alkotmányt találnak, amely egyik egyén szabadságát harmóniába tudja hozni másokéval. A szabadság ugyanis nem függetlenség minden törvénytől; megvannak a maga föltételei és határai és nem létezhetik, csak olyan államban, ahol ezeket figyelembe veszik. A társadalmi együttlétben az ember vágyait a szabadság iránt, érintkezésben a másokéval, hasonlítja
