VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk múltja

I. Iskolánk múltja.

Minthogy a székesfőváros VII. kerületének gimnáziális oktatást kereső ifjúságát a Barcsay-utcai főgimnázium saját épületébe már több éven át nem tudta befogadni, gondoskodni kellett a kiszorult tanulók elhelyezéséről. Ez a szükséglet teremtette meg az 1900—1901. tanévben a Murányi-utcai elemi iskolában elhelyezett 2 első osztályt, majd az 1901— 1902. tanévben a Damjanich-utca 43. számú bérházban a 3 elsú és 2 második osztályt. Az 1901—1902. tanév befejeztével ezek a párhuzamos osztályok VII. kér. külső m. kir. állami főgimnázium elnevezéssel önálló gimnáziummá alakíttattak át és ezzel a fővárosnak ezen iskolákban különben is gazdag kerülete a kultúrának egy újabb intézményével gyarapodott.

Az 1902—1903. tanévvel a Barcsay-utcai gimnáziumtól függetlenített intézet megkezdte önálló életét. A tanulók oly nagy számmal jelentkeztek felvételre az új intézetben, hogy a szeptemberi beírások után meg kellett nyitni a negyedik (I. d.) osztályt, amellyel együtt összesen 8 osztály fogadta be mindjárt az első évben a tanulni vágyó ifjúságot. A tanulók számának rohamos gyarapodásával az intézet csakhamar kinőtt a Damja- nich-utcai bérház kereteiből, a rendelkezésére álló helyiségek elégteleneknek bizonyultak az összes osztályok befogadására annyira, hogy már az 1905—1906. tanévben szükségessé vált az intézet 15 osztálya közül 2-őt a Damjanich-utca és Aréna-út sarkán levő földszintes házban elhelyezni. Az 1906—1907. tanévben a VII. osztály megnyíltával az osztályok száma, ámbár az intézet nem volt teljes, 16-ra emelkedett, a tanulók száma pedig az 1000-et messze túlhaladta. Az 1907—1908. tanévben nyílt meg a VIII. osztály és ezzel kapcsolatban ismét új helyiségről kellett gondoskodni a számban meggyarapodott osztályok számára, amelyek nem találtak elhelyezésre sem a Damjanich-utcai anyaépületben, sem pedig az Aréna-úti bérházban. így került az 1160 növendéket számláló intézet egy része ideiglenesen az István-úton bérelt épületbe addig, amíg végleges otthonába költözhetett. Az 1908. év nyarán ez is bekövetkezett, miután elkészült végre a tudománynak az István-út mentén épített hatalmas csarnoka, ahonnan azóta évről-évre új meg új fiatal nemzedék erkölcseiben megnemesedve s tudással gazdagodva indul neki az életnek. A végleges otthonba költözése óta az intézet VII kér. Islvdn-úti m. kir. állami főgimnázium néven szerepel.

Iskolánk eddigi igazgatói : Tímár Pál (1902—1919), Dingfelder Ede (1919—).

Iskolánk eddigi tanárai : Brenndörfer János, Dingfelder Ede, Hor- nyánszky Gyula, Kollmann Ignác, Kovács Géza, Körösi Sándor, Latkóczy Mihály, Mattyasovszky Endre, Márffy Oszkár, Miklóssy István, Péch Aladár, Simon Ignác, Várdai Béla, Erődi Ödön, Lelóczky Ferenc, Cserey Adolf, Kassai Nándor, Szende Gyula, Burján Károly, Császár Ernő, Horváth Gyula, László Gábor, Pékár Károly, Adámy Gyula, Antalffy Endre, Dapsy László, Darkó Jenő, Grőger Rezső, Mohr Győző, Vargha Ferenc, Dsida Ottó, Karenovics József, Fógel Sándor, Frencz Géza, Jaeger Imre, Kallós Ede, Katona József, László Ignác, Ragán Béla, Szabó Ferenc, Danczer Béla, Kohlbach Bertalan, Kurtz Sándor, Simon Kálmán, Vida Sándor, Vörös Béla, Habán Mihály, Kovács Gergely, Wirth Gyula, Miklós Alajos, Sós