VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1918-1919
II. Iskolánk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolai évben
4 Jenő, Weger Henrik, Závodszky Levente, Buchmann Károly, Koch Nándor, Mráz Rezső, Ruzsonyi Béla, Simonyi Béla, Szabó István, Lővey Kálmán,, Mende Jenő, Pitying József, Sági István, Woyciechowsky József, Danka István, Dús Ferenc, Kurdilla Ferenc, ifj. Szabó István, Waczulik László, Tóth Gyula, Veszprémi Vilmos, Intze István, Glatz Ferenc, Ladányi Emil, Lueff Ferenc, Reibner Márton, Vajai Gyula, Barkász Lajos, Dér István, Erdélyi Alajos, Gulyás Sándor, Hegyi Ferenc, Hoffmann Miksa, Kerényi Károly, Oslay Ferenc, Pápai István, Rézler Gyula, Schützenberger Alajos, Szalkay Alfonz, Tuszler Géza, Walton Róbert. — Hitoktatók : Kun István, Gallovich Jenő, Luncz János, Nagy Lajos, Marcell Mihály, Neumann József, Sebestyén Jenő, Patay Pál, Pap Gyula, Pap Béla. Az említettek közül tudományos, irodalmi és pedagógiai munkásságukkal kitűnő érdemeket szereztek : Darkó Jenő debreceni egyetemi tanár, a M. T. Akadémia tagja, klasszikus-filológus ; Dsida Ottó győri tankerületi kir. főigazgató ; Hornyánszky Gyula kolozsvári egyetemi tanár, a M. T. Akadémia tagja, klasszikus-filológus ; Pékár Károly budapesti egyetemi m. tanár, esztétikai iró; Péch Aladár budapesti VI. kerületi reáliskolai igazgató, a «Magyar Középiskola» szerkesztője ; Latkóczy Mihály klasszikus-filológus ; Cserey Adolf természetrajzi iró ; Burján Károly publicista. Iskolánk az 1919—1920. iskolai évben fennállásának 18. évét töltötte be. II. Iskolánk az 1918—1919. és 1919—1920. iskolai évben. A száműzetés hosszú és viszontagságos évei után az 1918—1919. tanévet végre saját épületünkben kezdhettük meg rendes időben, élvezve a sokáig nélkülözött otthon sokféle előnyeit és kényelmét. Az év elején szabályszerűen megindított iskolai munka nyugodt folytatását csakhamar megzavarta egyrészt a fővárosszerte pusztító járványos betegség, másrészt a tüzelőanyag hiánya, amely okok miatt ismételten abba kellett hagyni a tanítást. De ezen bajoknál sokkal nagyobb veszedelemmel fenyegette az iskola életét a politikai és társadalmi életben egyre erősebben jelentkező felfordulás. Mára háborús évek eseményei megtették a maguk romboló hatását az ifjúság szellemi és erkölcsi életében, de az 1918. év október-végi ú. n. forradalommal veszi kezdetét az iskolák teljes lezüllése. A magyar nemzet, amely kizárólag létének és területének biztosításáért fogott fegyvert és ame’y a világháborúban a vitézségnek és az önfeláldozásnak hősi példáját adta, emberéletben és anyagiakban a legtöbbet áldozott a háború folyamán. Az éveken át békésen tűrt sok szenvedés és nélkülözés nyomán lassanként mind nagyobb erőre kapott a nép széles rétegeiben az elégedetlenség és elkeseredés, amit siettek szítani és a maguk céljaira felhasználni politikai kalandorok, akik nem rettentek vissza a maguk érdekéhen elpusztítani, még azt is, amit szellemi, erkölcsi és anyagi téren a háború meghagyott. A népköztársaság szomorú emlékezetű, gyászos uralmát az események fejlődésének természetes rendje szerint követte a proletárdiktatúra rémuralma. Ezzel az ország pusztulása teljessé lett. Az ezeréves Magyarország, ez a tökéletes és gyönyörű történelmi és földrajzi alakulat, amelyet annyi és oly felkészült ellenség legyőzni nem tudott, saját fiainak gonosz kezétől omlott össze. Ott állott a területében megcsonkított ország, múltjában saját fiaitól meggyalázva, a hitvány külső ellenségtől megalázva, belső ellenségtől marcangolva.
