VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
V. Iskolánk és a háború
29 rendszeres ismétlések helyett, a korábbi tanévzárás miatt, meg kellett elégednünk a legrövidebb áttekintő összefoglalással. A szorgalmi időnek jelentékeny megrövidülésén kívül intézetünknél mint speciális baj, a délutáni tanítás és az iskolai munkában többször fellépő váratlan rázkódások akadályozták tehát az ismeretek nyugodt érlelődését és az évvégi beható ismétlések elmaradása folytán hiányzott az oktatásból az a momentum, amely a tanultakat állandó kincsévé teszi a tanuló szellemi világának. Úgy tanulmányi, mint fegyelmi szempontból kedvezőtlen hatással volt tanulóinkra a háborús viszonyok miatt sokszor zaklatott családi élet. Számos családban a hadba vonult atya távolléte a serdülő korban különösen szükséges szülői szigortól megfosztotta a tanulót. A délutáni tanítás miatt pedig még az itthon élő apa is,. — mint ezt többször fájdalmasan panaszolták a szülők — legfeljebb csak késő esti órákban lehetett a tanulónak otthoni munkájában segítségére. Tapasztaltuk is, hogy a szülői ház az iskolának sokkal kevesebb támogatást nyújtott. Az ifjúság iskolai magaviseleté már, a nekünk otthont nyújtó épület szűk keretei miatt is, sokszor lármás és nyugtalan volt. Súlyosabb fegyelmi esetek azonban, amelyek a békeidőben is átlag fellépő fegyelmetlenségek mértékét meghaladták volna, nem fordultak elő. A háború jó, nevelő hatásaihoz sorozhatjuk, hogy az ifjúság e nehéz időkben mindinkább megszokja az egyszerűségre, takarékosságra való törekvést, különösen ott, ahol a szülők jó példája hat ily irányban. Az érettebb ifjúság egy részét a nagy idők máris igen komoly életfeladatok elé állítják, amelyek józan gondolkodást és megfontoltságot várnak tőlük ; épen ezért jóleső megnyugvással tapasztalta az igazgató és a tanári testület mindakét VIII. osztálynak fegyelmezett, szerény magatartását úgy a tanév folyamán, mint az évzáró és érettségi vizsgálatokon. De a háborús idők legfőbb erkölcsi hatása abban nyilvánult, hogy könyörületességre indították a fogékony ifjú szíveket. Tanulóink minden megindított gyűjtéshez örvendező lélekkel hordták össze filléreiket, oly mértékben, mint azt alig lehetett várni. Már pedig ennek a jótékonyságnak félreismerhetetlen az ethikai jelentősége : a gyermek-ifjút arra az öntudatra juttatja, hogy mi, egy hazának polgárai, mindnyájan elválhatatlanul összetartozunk, egymást segítenünk, egymásért harcolnunk és egymásról gondoskodnunk kell. A harcosok és az édes haza sorsa felett őrködő Gondviselésben való hit nyert elevenségben és így természetesen tevékenységben is. Tanulóink imái kísérik a hadba- vonult apát, bátyát, vagy más családtagot s volt növendékeinknek a harctérről érkező leveleiből meggyőződéses vallásosság, az iskola és tanáraik iránt érzett hála, sok-sok nemes idealizmus sugárzik. Azonban a háborúnak az ifjúságra gyakorolt jó hatásait elemezve, nem hallgathatjuk el aggodalmunkat sem, amelyben a gyermekeiket féltő gonddal nevelő szülők is
