VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
V. Iskolánk és a háború
30 kétségen kívül osztoznak. Mialatt az iskolában a köz javára történt gyűjtésekkel az egyéni önzés leküzdésére nyer ösztönzést az ifjú nemzedék és megerősödik lelke ben a gyakorlati hazaszeretet, addig a társadalmi életben ma, a háború harmadik évében már a nyerészkedő és érzéketlen önzésnek fájdalom, egyre több bántó jelével találkozunk. De ép ezekkel a destruktív erejű példákkal szemben az iskola eszményi hivatásának ismeri, hogy az áldozatokra kész hazaszeretetnek, a komoly kötelességteljesítésnek és a minden ország támaszát, talpkövét alkotó tiszta erkölcsnek kultuszát éber buzgósággal ápolja. Vajha sikerülne a szülői ház támogatása mellett ilyen céltudatos munkával előkészíteni a talajt az eljövendő boldogabb időkre, a béke áldásos korszakára, amidőn kétségtelenül megint csak az iskola körében fognak a nemzet legjobbjai hatalmas erőfeszítéseket tenni a háború nyomorúságainak, a fizikai, szellemi és erkölcsi téren szenvedett kár vallásoknak eltüntetésére. A tanulók mezőgazdasági munkásságára István-úti gimnáziumunk udvarán nyilt volna alkalom, amint ezt ifjúságunk a háború első évében meg is kezdte, de a katonaság a folyó tanévben is teljesen lefoglalta nemcsak az épületet, hanem a telket is a maga céljaira. Az épületen kívüli mező- gazdasági munka a fővárosban, főleg délutáni tanítás mellett, legyőzhetetlen nehézségekbe ütközött volna. Az 1917. évi nagy szünidőre a 8486/917. ein. sz. min. rendelet értelmében mezőgazdasági munkára szülői beleegyezéssel hat felsőosztályos tanuló jelentkezett : Balázs Aladár, Ferencz Lajos, Mezei Árpád, Reichert Bernát, Schilling Hugó és Schwartz József, de a pestmegyei mezőgazdasági munkabizottságtól erre a munkára való meghívást az Értesítő zártáig még nem kapták meg. Alkalmaztatásuk esetén Koch Nándor dr., itteni r. tanár vállalkozott felügyeletükre. Az iskolai egyesületek közül ezidén az csak Ifjúsági Segítő Egyesület működhetett, erről Értesítőnk külön rovata számol be. Az ifjúságnak katonai szolgálatra való előkészítése az intézet saját épületében zavartalanul megvalósítható lett volna. Az igazgató erre nézve már meg is tette az első áborús tanév végén a vonatkozó min. rendelet értelmében intézkedéseit, mikor váratlanul bekövetkezett iskolánknak idegen épületbe való áttelepítése s ezzel együtt a délutáni tanítás kényszerhelyzete. Ez utóbbi körülmény miatt a katonai menetelések — e kiképzés leglényegesebb része — lehetetlenekké váltak. Ifjúságunknak ugyanis csak a délelőtt je szabad, a délelőtti menetelésekkel járó testi kimerültség azonban illuzóriussá tenné a délutáni tanító munkát. így csak a rendes délutáni tornaórák keretében nyilt alkalma a tornatanárnak a rendelet irányelveinek a megvalósítására. Az egészségügyi vonatkozású kérdéseket Juba Adolf dr. iskolaorvos tárgyalta az ifjúság előtt, a hadseregszervezet oktatását Kurtz Sándor dr. r. tanár végezte. Az intézetben évek óta eredményesen működő céllövő tan
