VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
V. Iskolánk és a háború
22 azok megértik történelmünkben a királyáért életét, vérét adni kész magyar nemzet Moriamur jelenetét. A dicsőséges hadvezér oldala mellett szemünk megpillantja felséges nejét, Magyarország ifjú királynéját. A lovagias nemzet hódolattal tekint fel fejedelemasszonyára, akinek anyai szívéből, mint ékes-fényes csillagból, biztató sugarak áradnak felénk, derűt és boldogságot hintve e hon jövendő- dőjére. ,í , : : Hálával telt el szívünk, hogy az uralkodó-változás e nagy eseménye fiatal nemzedékünk előtt símán, a nemzeti lét minden megrázkódtatása nélkül történhetett meg. Sem a kegyelet őszinte érzésének hatalmas megnyilatkozását, sem az ujjongó tiszta lelkesedést semmi nem zavarta. Méltán látja a tanuló ifjúság IV. Károly király Őfelségének trónraléptében «nemzeti létünk új szakaszának felemelő és biztató kezdetét.>> A koronázás ünnepélyén testületünk egy része, valamint néhány tanuló a Rendezőség gondoskodásából megjelenhetett. De bár a harmonikus gyásznak és egységes örömnek napjaiban egy rövid időre feledni tudtuk is a siralmas háborút, az intenzitásából engedni nem akaró hadiállapot állandó, lenyűgöző hatása alól nem vonhatta ki magát az iskolai élet. Ezekről a hatásokról a következőkben adunk számot. I. Az intézeti épület. Intézetünk tágas, szép épületét ezidén is folytatólagosan hadikórház céljára tartja lefoglalva a honvédelmi minisztérium és iskolánk immár a harmadik tanévben kényszerült idegen intézetben, délutáni tanítás mellett oldani meg a rá váró feladatot. Mivel a főváros legtöbb iskolájában sikerült a bizonyos ideig számkivetésre ítélt intézeteket — a hadviselés mindenekfelett álló nagy érdekeinek kellő megóvásával — saját épületükbe visszatelepíteni, a mi intézetünk igazgatója és tanárkara is a tanulóifjúság és szülők fontos érdekeinek kötelességszerű védelme és az eredményes nevelőmunka minél nagyobb sikerének biztosítása érdekében szükségesnek látta, hogy több ízben felemelje kérő szavát az illetékes fórumok előtt, iskolánknak saját épületébe való visszahelyezése iránt. Már az 1916. évi nagy szünidő folyamán az igazgató 1916 július 13-án 673. szám alatt tett fölterjesztésében bőséges indokolással és részletesen kifejtette, hogy valóságos újjászületés lenne intézetünkre a hazatérés és különösen a délelőtti tanítás visszaállítása, méltányos is az a hasonló sorsból kiemelt tanintézetek példája szerint. A tanév folyamán két ízben terjesztett föl az igazgató a tanári testületnek egyhangú megállapodása alapján hasonló kérelmet felsőbb hatósághoz, 1916 október 14-én 892. szám alatt és 1917 május 10.-én 515. szám alatt. Annál inkább helyén valónak találta a testület e kérelem tiszteletteljes megújítását, mivel nemcsak
