VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
V. Iskolánk és a háború
.n; ISKOLÁNK ÉS A HÁBORÚ. Harmadik közlemény. A mai ifjú nemzedéknek ritka emlékezetességű lesz a lefolyt esztendő. A borzalmasan dúló világháború harmadik évében érte meg hazánk azt a nemzetek életében mindig jelentős eseményt, amely nálunk a Gondviselés különös kegyelméből már emberöltők óta nem fordult elő, az uralkodóváltozást. Meghalt a jóságos tekintetű aggastyán, kinek tiszteletreméltó képe nemcsak az iskolatermek falán, nemcsak a családok tűzhelyén díszlett, hanem a gyermekek, az apák és a nagyatyák leikébe a magyar nemzet hagyományos királytiszteletének aranyvésőjével volt bevésve. Ez az ősz uralkodó hagyta el hű nemzetét a viharos harcok idején, drága örökségül hagyva a mai ifjú nemzedékre élte ragyogó példáját : a szakadatlanul lelkiismeretes kötelességteljesítést, a sok megpróbáltatás erőslelkű viselését, az istenfélelem példás gyakorlatát. Csoda-e, ha ily tündöklő fejedelmi erények az, el- költözöttnek alakját már mintegy előre legendás fénybe vonták az eszményekért hevülő magyar ifjúság előtt? Csoda-e* ha reágondolva úgy tudjuk őt legkönnyebben, legélénkebben lelki szemeink elé állítani, mint édes hazánknak jólétéért immár a Mindenható trónja előtt imádkozó királyt. De a meghatott kegyeletnek mélységes tiszta érzése nyomában csakhamar újabb erős, átható érzelem buzogott fel a fiatal szívek termékeny talajából. Jött az új király —■ ifjan, délcegen. Biztos léptekkel halad a trón felé, szeretet, nyájasság sugárzik arcáról. Magyar szava úgy cseng, hogy megdobogtatja a magyar szivet. Mi ragadná meg és bilincselné le jobban a fiatalság lelkét, mint az ifjú, daliás uralkodó, amint szürke paripáján felvágtat a koronázó dombra, szent István áldott koronája ékesíti homlokát, az ősi palást borul vállára és megteszi a négy kardvágást nemzetalkotp első szent királyunk kardjával a világ négy tája felé 1 Ha mindig nagy jelentősége van e kardvágásnak, mint szimbólumnak, mily bűvös erővel ragadta meg a sziveket most, amikor az ezeréves hazánk létét fenyegető ellenségek körülözönlik a hont s íme a legelső magyar ember, a király biztosítja hű alattvalóit, hogy megvédi a vitéz seregek élén az ezeréves hazát minden ellenségtől! Akik látták e történeti pillanat után a közönség szinte önfeledt lelkesedését, hallották a kit örő hazafiúi öröm tekintélyesen morajló «Éjjenjét, V.
