VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916
IV. Danka István, rendes tanár
20 Ez volt az ő életének vezetőgondolata, az ő világfelfogása s ebben a szellemben nevelte a rábízott ifjúságot, a nemzet jövendőjének férfiait. Kötelességtudás-, becsületesség volt az ő lelke mozgatója és ezt követelte tanítványaitól is. Kötelességtudása vitte oda is, ahonnan a bölcs Gondviselés kezének intézéséből a halálos kór kezdetét hozta magával: a katonai szolgálatra. Gyönge teste és sok szenvedést átélt lelke nem bírták meg a nehéz testi és kimerítő szellemi munkát, katonai parancsnokságától szabadságot nyert ; majd erőt érezve magában, újból körünkbe lépett, hogy tanítson, szíve és lelke minden erejéből, míg a hívó szózat — úgyszólván a tanári dobogóról — az Ur elé nem szólította. Sok és nagy szeretettel őrizzük emlékét szívünkben, fájó szeretettel, hiszen sorsában minden ember sorsa ott van, minden emberé, ki igazán él: lelkében kincseket gyűjt, de nem magának, hanem szétosztja másoknak . . . s mikor azt gondolná, hogy igazán céljához ér, a test felmondja a szolgálatot. Emléke és a szeretet, amit becsülésreméltó egyénisége támasztott bennünk, nem fog elmúlni lelkűnkből soha. * Életének főbb mozzanatait az alábbiakban adjuk : 1875 november 1-én született Szombathelyen. Középiskoláit részben itt, részben Pannonhalmán, a Szent Benedek-rend kebelében végezte. Tanári pályájára is itt kezdett készülni, de tanulmányait már a budapesti egyetemen fejezte be. Tanári oklevelét 1901-ben nyerte el. Tanári működését Eperjesen kezdte meg (1899—1900), majd Beregszászon (1900—1901) és Kaposváron tanárkodott, hol rendes tanár lett 1901-ben. Innen, hogy tudományos és irodalmi munkásságát fokozottabb mértékben folytathassa, saját kérelmére az újpesti áll. főgimnáziumhoz (1909), majd 1918-ban intézetünkhöz helyeztetett át. Meg kell említenünk azt is, hogy a Tornatanárképző-intézetben a torna történetét adta elő. Élete delén, családja és mindnyájunk mély fájdalmára ragadta el a halál 1917 április 5-én. w T
