VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1916

II. Ünnepi beszéd IV. Károly király és Zita királyné megkoronáztatása alkalmából

10

e hazát. A kereszt hordozója ezeréves múltadnak, a kereszténységből fakadtak évszázados intézményeid, a kereszténységből virágzott ki maga a magyar királyi méltóság. — Én vérem, én népem, oh de sokszor félreismert én magyar nemzetem! Vér- özönben látlak újra, de e vérözönből a megértésnek, a szeretetnek szebb, jobb jövőjébe indulsz. Ezer év tanulságakép mondom ezt neked. Megpróbáltatásod ideje véget ér, szenvedésed szeretetet fakaszt. A régi fényben, a régi díszben is új színt látok, új hangokat hallok. Ifjú királyod, kinek felkent homlokát diszítem, a szeretetet hozza elibéd, a szeretetet, mert megismert, a megértést, mert megszeretett. Űj színt látok a régi pompa közt : a meghatottságnak, az örömnek, a szeretetnek a könyeit, a gyöngyeit. (Ezrek szívének dobbanása visszhangozza ágyúk torkánál.) Hallod, amint zengi ágjmk torkánál diadalmasabban, mert nem a hegyek rengenek bele, hanem szívek repesnek hallatára : Isten, álld meg a magyart, hiszen megbűnhödte már e nép a múltat s jövendőt. Évszázadok minden keserűségét és szenvedését felejtsd el, hiszen a szerető szív csak a jelent nézi s a jövőt vizsgálja. Négy évszázad óta most, most ostromolta először felkent királyod ajaka az eget e magyar imának mindig átérzett, csak versbe nem foglalt fohászával. Nézd, jobbját esküre emelve fogadja, hogy törvényeidet, szokásaidat megtartja és másokkal is megtartatja. Első szavával, melyet népeihez intéz, Ígéri, fogadja a Mindenható színe előtt, hogy az ősei által reáhagyott örökségnek hű sáfárja lesz. A jog, törvény, igazság útján indul el ; népeinek igazságos fejedelme, de eg}^- úttal szerető atyja akar lenni. Az ő érdeme, hogy trónraléptével kapcsolatosan ha llottuk e világégésbe bele dörögni a béke szavát; hogy visszhangra nem talált, az ellenségeink konokságán múlott. Mindent meg akar tenni, hogy elmúljanak a háború áldozatai és borzalmai ; újból megkívánja szerezni népeinek a béke áldásait, amint ezt fegyvereink becsülete, államai és hű szövetségeseink létérdéke s ellenségeink daca megengedi. A belőlem, a szent koronából reá sugárzó erő acélossá teszi izmait, szilárddá elhatározását, hogy végig küzdje a harcot olyan béke kiküzdéseig, amely biztosítja államai fennállását és a zavartalan