VII. kerületi István-úti magy. kir. állami Szent István főgimnázium, Budapest, 1912
I. A radioaktív anyagokról
22 a nagyobb tömegű test sebessége kevésbbé változik meg, mint a kisebb tömegűé. Minél nagyobb tehát a test tömege, annál nagyobb tétlenséget fejt ki a reá ható erővel szemben. Ilyen szempontból a test tömege a tétlenség mértéke. Ha az elektromos töltésből • álló elektront mozgásba akarjuk hozni, ez is kifejt tétlenséget a mozgató erővel szemben, tehát azt a látszatot kelti fel, mintha tömege volna. Ezt a tömeget épen az előbb vázolt eredeténél fogya látszólagos, vagy elektromágneses tömegnek nevezzük. A második elnevezés onnan keletkezett, hogy a látszólagos tömeget az elektromos töltés idézi elő. Ha valamely atomot megtöltünk elektromossággal, akkor tömege ezen látszólagos tömeggel nagyobbodik. így arra az eddig szokatlan felfogásra jutottunk, hogy az elektromos töltés folytán a részek tömege nagyobbodik. Ha az eddigiekben az elektromos töltést az anyagtól függetlenítettük, most egy lépéssel még tovább mehetünk. Bármely anyag atomjából léphetnek ki elektromok. Ezt többféle módon is el tudjuk érni. Ha valamely lapot Crookes-csőben mint katódot használunk, mindig lépnek ki belőle katódsugarak, tehát a negatív elektronoknak egész sorozata. Ha A^alamely lapra ibolyaszínű, tehát kis hullámhosszú fény, vagy ibolyántúli fény esik, ezen sugarak hatása alatt a lapot negatív elektronok hagyják el. Ez a fény elektromos jelenség. Ha pedig RöNTGEN-féle vagy rádioaktiv-sugarak érik a lapot, ezek újabb sugárzást idéznek elő a lapból. Ez a másodrendű sugárzás negatív elektronokból áll. De mindezeknél egyszerűbb eljárás az, ha a fémet hevítjük. Az izzásig hevített fémből szintén kiindulnak elektronok. A rádioaktív anyagból ezek az elektronok ß-sugarak alakjában önként lépnek ki. Mindezek a tapasztalatok arra a felfogásra vezetnek, hogy minden anyag atomjában vannak elektronok, az elektronok minden atomnak egyik alkotórészei. De a közönséges atomok nem elektromosak. Ez csak úgy lehetséges, hogy az atomban ugyanannyi pozitív elektromosság is van, mint amennyi az elektronak összes negatív töltése. Az elektron-elmélet azt tételezi fel, hogy az atomok tisztán pozitív és negatív elektromosságból épülnek fel, más szóval minden tömeg a töltés folytán keletkezik, tehát látszólagos (elektromágneses) tömeg. A negatív elektromosság az atomban, mint láttuk, elektronok alakjában van jelen. De hogyan képzeljük a pozitív elektromosságot? A legegyszerűbb feltevés az volna, hogy a pozitív elektromosság is legkisebb, többé fel nem osztható részekből, pozitív elektronokból áll. Csakhogy eddig a leggondosabb vizsgálatok sem tudtak pozitív elektronokat találni. A hidrogén-atom az a legkisebb részecske, amely eddigi
