VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915

Filipecz Ferenc

I

Fílípecz Ferenc*

Í890—J9Í5.

Egy fiatal tanár emlékezetének szenteljük e sorokat, aki viruló ifjúságát, bontakozó pályájának minden szép reménységét véres áldozatul tette le a haza oltárára s korai halálával pecsételte meg azt a szent frigyet, amely a magyar iskola munkását, a magyar ifjúság nevelőjét a haza fogalmához oly eltéphetetlen szálakkal köti. Fájdalmas büszkeséggel mondhatjuk el, hogy a világháború csataterein kiömlő vérpatakokba bőségesen ömlik a magyar tanár vére is. A béke és a szeretet emberei, a tudomány önzetlen munkásai karddal övezték oldalaikat és siettek a minden oldalról megtámadott haza védelmére, mert személyes példaadásukkal is igazolni akarták, hogy az önfeláldozó hazaszeretet erkölcsi életüknek egyik legmagasztosabb alaptörvénye.

Hősök ők mindannyian ; méltók, hogy a történelem arckép- csarnokába kerüljenek, méltók, hogy nevük és emlékezetük mindenkor kiapadhatatlan forrása legyen a legszebb tanulságoknak a magyar ifjúság számára. A mi intézetünknek jutott a kegyeletes feladat, hogy Filipecz Ferencnek, e hősök egyikének nevét kiragadjuk az enyészet örvényéből s évkönyvünkben örökítsük meg, a mit tett; a minél többet, nagyobbat ember nem is tehet: hogy meghalt a hazáért. A mi kartársunk volt ő közelebbről, mert az 1913/4-ik tanév elején, mint már okleveles tanár, a mi intézetünknél tanított három hónapig helyettesi minőségben. S e rövid idő alatt mindnyájan megszerettük őt. Müveit modora, választékos megjelenése, alapos szakképzettsége, nem közönséges zenei ismeretei szinte előre kijelölték helyét a kiválóbb magyar tanárok sorában. Mikor a helyettesítés oka, egy idősebb kartársunk súlyos betegsége, megszűnt, eltávozott körünkből, a legkellemesebb emlékeket hagyva