VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1915

Filipecz Ferenc

7

maga után. Azután hallottuk, hogy katona lett, hogy a harctérre került s egy szomorúan emlékezetes napon megérkezett a gyász- jelentés is, mely meghozta a lesújtó hírt, hogy orosz golyótól halálosan megsebesülve a galíciai harctéren találta meg ifjú életének utolsó állomását. Megdöbbenéssel, a gyászos eset lesújtó hatását mélyen átérezve tolmácsoltuk részvétünket az elhunyt szüleinek és testvéreinek s mikor a fáradságot és áldozatot nem kímélő szülői kegyeletnek sikerült az idegen földben nyugvó tetemet hazahozatni, mi is ott voltunk temetésén tanulóink egy csoportjával, a melyet még ő is tanított intézetünkben. A temetés 1916. évi január hó 23-án délután 3 órakor ment végbe a XVI. számú helyőrségi kórház halottasházából. Onnan vitték ki az egyszerű fekete koporsót katonai dísszel, gyászinduló zenehangjai mellett az új köztemetőbe, a hősök sírhelyére; hamvai ott pihennek az áldott hazai föld ölén, a hazai föld friss virágaival elárasztott sírdomb alatt. E virágok az ő fiatalon elmúlt életének hervadó jelképei, de a kegyelet virágai, melyeket hősi áldozatának felemelő emléke sziveinkben fakaszt, nem fognak elhervadni soha . . . ,

*

* *

/