VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913

II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban

45

köly személyzetével a galatai negyedben élt s a porta „ten“-ként napi 300—360 frankot adott neki, ami azonban, bár az élelmiszerek nagyon olcsók voltak, még sem volt elegendő, mert a fejedelem Magyarországgal állandó összeköttetésben volt s a sok hírvivő sok pénzt felemésztett. Néhányan emberei közül bort árultak s a jövedelmet ez is szaporílá némileg. Motrayet elbájolta Thököly szívessége, kedvessége s nagy műveltsége. Oly ékesszóló latin- sággal még senkit sem hallott beszélni, mint ahogy ő beszélt. Egyébként a köszvény gyötörte s nagyon leverte, hogy a karlócai békében úgy megfeledkeztek róla, mert nem követte Mylord Paget tanácsát, hogy hagyjon abba minden érintkezést a franciákkal. A francia utazó csakhamar gyakori vendég lesz a fejedelemnél, kinek a környezetében nagy csodálkozással ismer rá egy gyanús existen- ciájú olaszra, kit egyszer Milánóban látott felcserkedni. Ez az olasz Pignatellinek hívatta magát s XII. Innocent pápa unoka- öccseként szerepelt Konstantinápolyban, míg egy csalása napfényre nem került. Thököly ekkor magához fogadta s megvédte minden üldözés ellen, mert nagyon bízott az orvosi tudományában s különösen büvszerében, mellyel a köszvényt gyógyítani tudja.

„Thököly fejedelem — írja Motraye — annyira megkedvelt, hogy mikor egyszer már tíz nap óta nem látott, megkérdeztetett, hogy vájjon háborút izentem-e neki ? Én azt feleltem, hogy nem, hanem épen ők azok, kik háborúskodnak velem a sok egyhajtásos ivással, aminek következményeként rendszerint huszonnégy óráig kell az ágyat nyomnom. Be kell vallanom, hogy ha később tudtam inni anélkül, hogy beteg lettem volna, azt a fejedelem szakértő tanácsának köszönhetem, ő tanított meg arra, hogy a bort borral kell legyőzni. Ugyancsak ő mondta, hogyha utazásaimban valaha Magyar- vagy Lengyelországba vetődnék, nem vonhatom ki magam az ivás aióí anélkül, hogy ezzel sértést ne követnék el a házigazda ellen. Valóban gyanúval nézik azt egy magyar társaságban, ki nem iszik, sőt példa van rá, hogy egy ily visszautasításnak összetűzés lett a vége. Viszont a legkedvesebb bók, amit az ember mondhat magyar vagy lengyel háziúrnak, hogy soha életében oly részeg nem volt, mint az ő vacsoráján.

Thököly nem vitte tulságba a magyar borkínáló udvariasságot s bizalmát sem vonta meg tőlem bornemisszaságom miatt. Hogy belejöjjek a gyakorlatba egy olyanféle kancsót, mint a görögök agathedaiinonja, tétetett elém s a fejedelemasszony elé. Aztán kancellárjának s titkárjának gondjaira bízott s a Bacchus-csaták e