VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1913
II. Dr. Kuncz Aladár: Thököly a francia irodalomban
46 két igazi bajvívója páldaadással, a gyakori színültigtöltéssel s a legkülönbözőbb egészségekre való koccintással, gyakran hagyott legyőzve a csatamezőn. A fejedelem maga nem sokat ivott kösz- vénye miatt, de a fejedelemasszony nem volt oly tartózkodó, bár a neméhez illő korlátokat sohasem lépte túl. Ha már panaszkodtam, s mondám, hogy elég a borból, egy magyar orvosféle, kit a fejedelemasszony orvosának hívtak, nagyon derék és tanult ember, kupával a kezében szólt hozzám : „íme a legjobb orvosság a kolera ellen, mely úgy pusztít a törökök közt, kik beszedvén jócskán dinnyéből és más gyümölcsből, bor helyett vizet isznak rá.“ Signore Pignatelli ritkán jelent meg, ha én ott voltam, amióta Milánóról szóltam neki, sejtvén hogy tudomásom van ottani szerepléséről. Talált ürügyet, hogy a szobájában étkezzék vagy egyszerűen diétát rendelt magának. Gyakran megfordult még a fejedelemnél egy török, ki azelőtt Olaszországban rabszolga volt, — a bort ő is nagyon szerette. Különben nagyon szellemes ember volt, s az Alkorán bortilalmát ügyesen félre tudta magyarázni a maga hasznára. Nappal nem ivott, nehogy a hívőket megbotránkoztassa. Szeretett valiási kérdésekről disputálni s mindig maga hozakodott velük elő a törökök szokása ellenére, kik e tekintetben nem igen szeretnek sem mást zavarni sem mástól zavartatni. Ö, ha olyanokkal volt, kikkel nyíltan beszélhetett, saját meggyőződésének és felfogásának szabadon kifejezést adott, s nem vette zokon, ha mint ő a biblia ellen, mások az Alkorán ellen emeltek kifogásokat. Néha vitázott Signore Francesco-val is, ki bizony nem ismerte úgy a bibliát s a theologiát, mint a török s így sokszor zavarba jött, amin a fejedelem jól mulatott. A fejedelemasszonyt ezek kedvetlenül érintették, meit jó'katholikus volt. Néha aztán a törököt is megfogták egy- egy kérdésben a lutheránus páter vagy a fejedelem kalvinhitü titkára, ezen aztán mindnyájan mulattak. Ezek a disputák rendszerint megelőzték néhány órával a vacsorát, hol már csak a töltött kupákkal vitáztak. Vacsora Htán tánc volt, hogy igaza legyen a latin mondásnak: nemo saltat sobrius.“ Egy érdekes vallási vitájukat le is írja Motraye. „A törököt egyszer a fogadó-teremben találtam a fejedelemmel, mialatt a többi magyar egy magyar futár temetésén volt. Ez adott alkalmat a másvilági életről való beszélgetésre. Én a többi közt ezeket mondtam a töröknek:
