VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912
A kor és stílusa
6 történhetett ez, mert a magyar léleknek eddig sem voltak idegenek — Sylvester is bizonyítja — a biblia előadásbeli sajátságai. A reformáció korának viszonyaihoz sokban hasonlók a XVII. századéi is. A harc, politikai és vallási téren egyaránt, még élesebb. A török megállapodott ugyan a hódított területeken, újakat nem igen foglalt, de azért meg-megújultak vele a háborúk, a végeken pedig még béke idején sem szünetelt a harc. A protestánsok üldözése, az alkotmánysérelmek az erdélyi fejedelmek támadásait idézik fel. A század elején megindult az ellenreformáció szellemi harca is; az antireformátorok elleneik fegyvereivel küzdenek, hasonló tűzzel, kitartással, mint azok. A század közepén túl már nyilvánvaló volt diadaluk a protestánsokon ; győzelemhez segítette őket a hatalom pártfogása, de vezetőik kiválósága és küzdőik alkalmatos volta is. Ennek a harcos kornak stílusában természetesen szintén megtaláljuk a múlt század íróinál tapasztalt sajátságokat ; a gyökeres magyarság mellett a szájaskodásig menő nyerseséget, sőt durvaságot; megtaláljuk még a legnagyobbnak, Pázmánynak a nyelvében is, aki — mondhatni — még ebben a ke- vésbbé dicséretes tulajdonságban is vezér. A kor praktikus irányú vallásos irodalma a múlt századinál is céltudatosabban iparkodik az élet nyelvén szólani és a hadakozó világnak megfelelő népies, erőteljes stílust használni. A zordon korszak lelkének leghübb, de legnemesebb kifejezője is az a komor, erőteljes, darabos, nehézkes, egyszersmind súlyos nyelv, mely a Zrinyiászban kapja meg az olvasót. A két pogánytól gyötört nemzet dacos, ellenálló lelkessége, amely érzés a század hatvanas évein túl mind általánosabbá és erősebbé lett a szivekben, hatalmasan tört ki a kuruckor költeményeiben. A motívumoknak megfelelően, amelyekből fakadtak, változatos, eleven, fordulatos, gyakran emelkedett ezeknek nyelve; a dac, gyűlölet, gúny páthosza a hazafi-bú keserűsége mind megtalálja a kellő szót, kifejezést ezekben a költeményekben, a kor magyar lelkének tolmácsaiban. Az ellenreformáció győzelmével, mintegy a renaissance késői hajtásaként, egyszersmind az iskolák, különösen a győztes jezsuiták tanintézetei révén a latinos világ kezdte nálunk uralmát. Megkezdődött az a hosszúra nyúlt kor, melyben a tanult magyar embernek a deák szó második anyanyelvévé lett. A magyar irodalmistílusban eddig sem volt ritkaság a mondattani latinizmus, de e kortól fogva az írásművek szókincse lett latinnal kevertté. A leg-
