VI. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, 1912
A kor és stílusa
A kor és stílusa Buffon híres mondása : a stílus maga az ember, vitán felül álló igazság; hiszen a gondolat nyilvánításának módja, vagyis a stílus, az egyén lelki mivoltával a legszorosabb oksági kapcsolatban van. A vérmérséklet, a hajlamok, a kedélyvilág mind döntően hatnak az író előadásmódjára. De a lelkieken kivül más, külső feltételek is erősen befolyásolják a stílus minémüségét; ilyenek: a faji jellem, az éghajlati, földrajzi körülmények, melyek valamint bizonyos műfajok keletkezésére, kifejlődésére hatással lehetnek, egyszersmind különös stílusbeli sajátságokat is fejleszthetnek. De ezeknél a körülményeknél is erősebb, a leghatározottabb író-egyéniségre is kiterjedő az a hatás, melyet a kor gyakorol a stílusra. S itt nemcsak azokra a különbségekre gondolunk, melyeket a nyelv, mint élő, fejlődő organizmus a különböző korokban mutat, nemcsak az egyes korok nyelvében feltűnő hang-, alak-, mondattani eltérésekre. Ennél tovább megyünk s azt akarjuk kimutatni, hogy a korok eszmevilága, törekvései, közéleti, műveltségi viszonyai, egyszóval a korok a maguk teljességében mindig rányomták bélyegüket az akkor élő írók stílusára. Hiszen ha meggondoljuk, hogy minden kornak megvoltak a maga kedvelt műfajai, tárgyai, irodalmi tendenciái s hogy a stílus épen műfaj, tárgy és célzat szerint mily változó, akkor nem tagadhatjuk, van abban is igazság, hogy a stílus: maga a kor. Ennek a tételnek igazolására tekintsünk végig, legalább nagy általánosságban irodalmunk egyes korszakain és vizsgáljuk a korhatásokat a stíluson. Jóformán a XVII. század közepéig a vallás gondolata uralkodik irodalmunkban; de legkizárólagosabban az ú. n. keresztény középkor kódexeiben mutatkozik ez a szellem. Ez az irodalom természetesen ugyancsak egyoldalú világításban tünteti fel a kort; de épen a törhetetlen vallásosság, az állandóan égfelé-sóvárgás, a remetés- kedés, önmegtartóztatás, önsanyargatás- dicsőítése és minden más életmód felé helyezése, a világ hiúságainak-ihegvetésére, lemondásra, alázatosságra való folytonos intés, tanítás egyszersmind sejtetni
