VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915
I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására
6 láspontjának, hogy a tárgyalások kihúzásával ne adjanak helyrehozhatatlan stratégiai előnyöket az ellenségnek. „Oroszország ereje a tömeg, Németországé a gyorsaság“ — mondta a kancellár. Amikor július 31.-én kitudódott, hogy Oroszország már elrendelte az általános mozgósítást, Németország kénytelen volt levonni a ,,conclusion brutale“-t, az ultimátumot, majd a hadüzenetet. A német államférfiak nem haboztak ugyan bizonyos nyomást gyakorolni Bécsre, hogy szerb jegyzékének szigorán enyhítsen s attól is óvakodtak, hogy a világ előtt békebontók gyanánt vádol- tassanak be. Másrészt azonban remegniök kellett attól, hogy a tárgyalások huza-vonája alatt az Entente befejezi katonai készülődéseit s ezzel kisiklik kezükből a gyorsabb mozgósítás és felvonulásnak esetleg döntő előnye. Mikor kitűnt, hogy Grey terve (Oroszország és a monarchia viszályának az érdektelen nagyhatalmi areopagos elé állítsa) csak abban az esetben biztosítja a békét, ha Németország hozzájárul egyetlen szövetségesének, Ausztria-Magyarországnak megalázásához, s minden más tárgyalás csak arra alkalmas, hogy az Entente-hatalmak katonai túlsúlyát megpecsételje: a német diplomácia nem tehetett mást, mint azt, hogy „megnyomja a gombot“ s a válság gyors és Németország érdekeinek kedvező lefolyását biztosítsa. Még így is rajtaszárad saját közvéleményének vádja: hogy t. i. az Entente-kor- mányoktól rászedette magát s eltűrte, hogy Oroszország július végére, korábbi próba-mozgósításai és behívásai alapján, katonai készülődéseit teljesen bevégezze. Ez a diplomáciai késedelem lett egyik oka az eredeti német haditerv felbomlásának s a háború beláthatatlan hosszú tartamának. Amint ugyanis Oroszország gyors mozgósítása és felvonulása lehetővé tette, hogy az orosz hadsereg a világháború harmadik hetében teljes erejével avatkozhassék be szövetségesei oldalán, a közép-európai vezérkarok évtizedes katonai föltevései hiú reményekké halványultak. A német vezérkar terve ugyanis az orcsz-francia szövetség létrejövetele óta sem kontemplált egyszerre döntő hadműveleteket mind a két arcvonalon. A német hadiiskolák és kézikönyvek, Moltke és Schlieffen óta azt tanították, hogy a német hadsereg mozgósításának gyorsaságával és ellenállhatatlan lendületével hamarabb ér Párishoz, mintsem a cári hadak fenyegethetnék Berlint. Ebből az alapeszméből folyt a következtetés: könnyű izolált béke Franciaországgal s az összes fölös német erőknek villámgyors átdobása a Visztula által fede
