VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915
I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására
7 zett keleti arcvonalra, amelynek főgyülekezési pontja Posen, Thorn és Königsberg. Ez a haditerv természetesen feltételezte Kelet-Poroszország feladását, amelyért bőséges kárpótlás lett volna a keleten és nyugaton gyors egymásutánban aratandó döntő győzelem. Kezdetben minden a várakozásoknak megfelelőleg történt, A központi szövetség főhadereje, a hét hadseregre tagozódott német zöm a francia határszéli zárerdőket és a Maas melléki nagy váröveket nem rengeteg emberáldozatokat igénylő frontális támadással rohanta meg, hanem arcvonalának megnyújtásával s Belgium álsemlegességének megsértésével, átkaroló és viharos lendülettel dobta vissza az egyesült angol-francia fősereget a Marne-vonalra úgy, hogy az északkeleti francia erőknek is fel kellett hagyniok Joffre ama haditervének megkísértésével, hogy Elszász és Lotharingia felől elárasszák a Rajna balpartját. Mielőtt azonban döntő csatára lehetett volna kényszeríteni a francia hadsereget Franciaország északnyugati részén, Joffre a német hajrá által ébresztett borzasztó pánikban is bírt annyi hidegvérrel, hogy hadseregeit a Marne-vonal természetes fedezete alatt összgyüjtse, újra csoportosítsa és a franciáknak rendkívül kedvező terepen döntő csatára egyesítse. Úgy látszik, hogy a német legfőbb hadvezetés sokkal összetörtebbnek és felbomlottabbnak vélte a francia hadsereget, mint az a valóságban volt. Csakis így lehet megérteni, hogy a német jobb szárny és a centrum fele (Kluck, Bülow, Hausen és a würtembergi herceg hadseregei), az üldözés mámorában túlságosan megereszkedett s a kellő földerítés elhanyagolásával azonnal rávetette magát az előtte állott francia hadsorokra. Úgy látszik továbbá, hogy a német vezérkar akkori feje, Moltke nem ismerte fel tisztán Joffre terveit s Párisnak minden eszközökkel való erőszakolása miatt, a harci iram folytonos fokozásának lázában nem gondolt arra, hogy jobb szárnya (Kluck) nincs biztosítva, mintegy a levegőben lóg s ki van téve az olda- Tazásnak és bekerítésnek. Valószínűleg a német hadvezetést politikai megfontolás is irányíthatta. Nyilván számított arra, hogy a német hadsereg Páris előtt való megjelenése egy belső erjedés megindítója lesz, kitör a forradalom s egy-kettőre megvan a „könnyű, izolált béke“ a köztársasággal. Ez a számítás, ha szerepet játszott a német vezérkar föltevéseiben, csak azt bizonyítja, mennyire meg volt tévesztve a német diplomácia s mennyire nem számolt a francia radikális demokráciában szunnyadó néperő be
