VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915

I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására

14

seregei a Visztulái orosz állásokat hátukban fenyegették. Ha Conrad 1914 novemberében még egy-két tartalék hadsereggel rendelkezik vala, nagy a stratégiai valószínűség, hogy már akkor kezünkbe jut a Visztula—San-vonal s így a központi szövetségre égetően fontos (politikailag is!) döntés Varsó elestével megtörténik. így is sokat nyertünk. Egy egész hónapot, mialatt a hinden- burgi visszavonulás iránya következtében csalódásba ejtett orosz zöm beszorult abba a könyökbe, melyet a Visztula északi hajlása és a Kárpátok főgerince képeznek, s ahol egy hónap múlva csakugyan lezajlottak a döntő jelentőségű lodzi és limanova-lapanovi csaták.

Semmi sem bizonyítja jobban Hindenburg katonai jelentőségének korszakos voltát, mint az a bámulatraméltó ötletesség, amellyel varsói előtörésének meghiúsulása után a stratégiai helyzetet néhány hét alatt gyökeresen meg tudta változtatni a keleti harctéren. A sűrű porosz vasúti hálózat kihasználásával alig néhány nap alatt Mackensen hadseregét feltolta Sziléziából Thorn vidékére és villámgyorsan lecsapott az orosz fősereg jobbszárnyára. E csodálatos rögtönzés által Mackensen csapatainak egyes részei beékelődtek az orosz centrum és a Visztula közé, csaknem teljesen körülzárták azt, melyet arcvonalban Dankl és Böhm- Ermolli osztrák-magyar seregei foglalkoztattak. Ezekben a nehéz és véres harcokban szerzett halhatatlan dicsőséget a 4. magyar hadtest, amely folytonos támadásaival megakadályozta, hogy Miklós nagyherceg két kaukázusi hadteste a karámba három oldalról berekesztett orosz középhad segítségére menjen. Ha ekkor Lodznál megvalósulhat Hindenburg grandiózus haditerve, akkor alkalmasint egy csapásra véget lehetett volna vetni az orosz hadjáratnak. Mi az oka annak, hogy a lodzi szép győzelem mégsem vált az orosz fősereg katasztrófájává?

Elsősorban az, hogy Mackensen körülzároló gyűrűje a front hatalmas kiterjedése miatt túlságos vékony volt. Ha lassankint keletre csúszott is át a világháború súlypontja, Falkenhayn — úgy látszik — nem tudott a gigászi feladat arányaihoz méltó erőket Hindenburg rendelkezésére bocsátani. A másik ok az orosz hadvezetés tagadhatatlan óvatosságában rejlik. A kutnói és viod- zlaveki csapások után a nagyherceg ráeszmélt, mely ponton készül a német hadvezér rámérni a döntő csapást. Összes tartalékait még össze tudta vonni és Varsóból Mackensen bekerítő szárnyának hátába irányítani úgy, hogy maga a 9. német hadsereg lön beke