VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1915
I. Dr. Pethő Sándor: Kísérlet a világháború katonai történetének (1914-15.) összefoglalására
15 rítve s helyzete néhány napon (dec, 7—11.) határozottan aggodalmas volt, A pétervári újságok már győzelmi jelentésekkel kürtölték tele a nagyvilágot s csak napok kérdéséül jelezték Mackensen egész hadseregének összeroppantását, A szorongatott helyzetben lévő német hadosztályok váratlan arvonal-fordulattal északra kanyarodtak s nemcsak kivágták magukat az ellenséges körből, hanem szétdobták az orosz gyűrűt és azt teljesen kiegyenesítették. Ez a bravúr végkép megsemmisítette a nagyherceg reményeit s minthogy időközben balszárnyát is érzékeny vereség érte Limanovánál, kénytelen volt elrendelni az általános visszavonulást, A limanovai nagy csata stratégiai alapeszméje az orosz balszárny veresége dacára sem valósult meg. A lodzi csata, valamint a limanovai véres ütközet, a magyar huszárok e bánatos büszkesége azonban mégis magán viseli a napóleoni bataille rangée minden vonását, jóllehet Przemysl fölmentése a Radko Dimitrijev 3. orosz hadseregének előtörése miatt kudarcot vallott. Boroevies hadseregének éle Krautwald altábornagy vezetése alatt (tiszta magyar ezredekből állott ez a csoport) a jaslo-krosnoi medencében már-már elérte Tamássy hős csapatainak elővédéit s a przemysli várőrség harminc kilométerről hallgatta a fölmentő hadsereg heves ágyúzását, de az oroszok karácsonyi visszacsapá- sában még volt annyi potencia, hogy a Przemysl fölmentésében fenyegető súlyos politikai és hadászati veszedelmet elhárítsa. December 28.-án Boroevies kénytelen visszavonulni a Kárpátok gerincére és sorsára hagyni a San-melléki nagy öv-várat. Mindazonáltal a lodzi és limanovai győzelem belátható időn belül reménytelenné tette az orosz fősereg Németország szívének szeg- zett támadását, visszadobta azt a Bzura—Rava—Pilica—Nida- vonalra s a döntő vereségtől egyrészt a franciák soissoni offen- zivája óvta meg, másrészt az esőzésektől járhatatlanná vált len- . gyelországi dágvány, mely megbénította az üldözést s lélekzethez juttatta az orosz balszárnyat, időt engedvén arra, hogy Dimitrijev hadseregének hézagait új hadosztályokkal tömjék be. A hadtörténelem számos esetet sorol fel annak bizonyítékául, hogy épp a legtehetségesebb hadvezérek milyen nehezen tudnak lemondani hadászati koncepciójuk alapgondolatáról s mily könnyen merevedik meg agyvelejükben egy kedvenc föltevés rögeszmévé, ha egyébként számolnak is a kivitel nehézségeivel. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy Hindenburg és Conrad csak nehe
