VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

20

Petőfi is jól jellemzi a juhász gondolkozásmódját, mikor így beszélteti:

»Ha ez a pénz volna csak foglaló,

S még száz ennyi lenne borravaló S id’ adnák a világot rá’dásnak,

Szeretőmet mégsem adnám másnak.«

A francia legény ugyanígy gondolkozik:

Ha a király nekem adná Egész Páris városát,

És cserébe azt kívánná,

Hogy babámat adjam át :

Azt felelném a királynak,

Párist tartsa meg magának,

Érte bíz én nem adom Hajjalom

Kis galambom’, angyalom’! (Moliére, Misanthr. 1.)

Akhilles haragja Homérosnál csupa hyperbolák közt zajlik:

Minden ajándékát gyűlölöm s hajszálra se tartom,

Adjon akár tízszer, húszszor többet nekem annál,

Mennyije mostan van s hozzá még mind beszerezné Orchomenos kincsét s egyiptomi Théba aranyját,

Hol száz garmadaszám van a kincs-aranyos palotákban,

Melyen száz a kapu s melyeknek mindenikén át Kétszáz férfi kijár paripástul és szekerestül.

Mennyi fövény s porszem van, ígérhet már akar annyit:

Még akkor se puhít engem meg a hős Agamemnon.

(Ilias IX. 378-387. Kempf).

De jellemző a túlzás a müköltészetre is. Shakspere Coriola- nusa csak úgy ontja a népre a vakmerőén túlzó képeket arisztokrata haragjában:

... Ki bennetek bizik,

Oroszlán helyt nyuíat lel s lúdakat Rókák helyett. Nem vagytok biztosabbak,

Mint a parázs a jégen s a napon A hó ... Ki kegyetekre épit,

Ólomkarokkal úszik s tölgyeket Hasit sással. Bitóra véletek. (I. 1.)

Toldi György is kegyetlen túlzással szórja gúnyját, anyjához intézve, Miklósra :

Úgy anyám ! kecsegtesd ölbeli ebedet,

Ójad fúvó széltől drága gyermekedet;