VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1912

I. A kifejezés stílusa

17

Még több van a kicsinység érzékeltetésére. Öklömnyi gyerek. Hüvelyk Matyi, Borsszem Jankó, Babszem Jankó. Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben (T. I). Egy tapodtat sem enged. Egy talpalatnyi föld. Egy lépést se teszek. így járja különösen : a csepp, szikra, sziporka, morzsa, mákszem, makula (folt), fikarc (rost). Csipetnyi, hajszálnyi, körömfeketényi. Egy gyüszűre valót se adott. Egy szem búza nem termett. Egy szálnyi haszna se lett (Csők. Békaegh.) Egy kukkot se szólt. E nép eperszem volna haragjának (T. III). Vesztenél, ha tudnál, egy vizes kanálba (T. II). Még a fúrólyukba is bebúna (T. IX). Még a csecsszopó is áltnél- kodik rajta (T. IV). Annyi vér sem maradt benne, mennyi egy szúnyognak egyszer elég lenne. (T. VIII.)

Gazdag az é rt é k és é r t é k t e 1 e n s é g szóláskincse is. Világ minden kincséért se. Dárius kincsének még oda se nézne (T. XII). Kivel nem ér fel egész világ ökre (U. o). Nincs az a pénz, amiért megtenném. Itt is több van az értéktelenségre. Parányi (para, kis török pénz). Nem ér egy fityinget (Pfennig), batkát (cseh pénz), poiíúrát (cseh pénz), rossz krajcárt, fagarast, egy ütet taplót, lyukas mogyorót, férges diót, hajító fát, vak var- iát. Egy tííérŐ sincs a házuknál. Egy jdromszöget se örökölt ap- játul (Ar. Első lopás). Nem adná egy vak lóért (Ar. A bajusz). Egy fillér kis darab, de annyi hely sincsen,.,Hová az orcáján csókvetést ne hintsen (T. VI). Pipadohányt\pem ér az élete (Pét).*

De a képes beszédnek bármely köréből egész sereggel állíthatunk össze túlzást. Mennyei élvezet, pokoli kín, halálos fáradság, gyilkos gúny. Aranyémber, rrzsakarat, Áúszívű, kő van a szíve helyén, szívtelen, nincs szíve, szívéhez nőtt. Vért izzad, holtra dolgozza magát, elment az esze, nem lát tovább az orránál, fát vághatsz a hátán, madarat lehetne fogatni vele, lehozná a csillagot az égről.

Éhes, mint a farkas. Tüzes, mint az istennyila. Szegény, mint a templom egere. Ártatlan, mint a ma született bárány. Ordít, mint a sakál. Rohan, mint a vak légy. Hallgat, mint a sír. Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja (T. II). Mintha vassá volna karja, maga válva (T. I). Ottan némán, mozdulatlan álltam, mintha gyökeret vert volna lábam (Pét. A Tisza).

Simonyi Zsigmond figyelte meg, hogy: „Az összehasonlítást jelentő melléknévi összetételek közül nyelvünk csak azokat ked* V. ö. Lehr. Toldi Comm?. 57—58. 1.

A VIII. kér. áll. főgiran. Értesítője

2