VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
18 könnyebbség okáért is a két ellentétes irányt külön-külön tárgyaljuk Azt az irányt, mely szerint a nevelés lehetősége az emberi természet határain belül absolut s amely az emberekben meglevő különbségeket maradék nélkül a környezet hatásának külömböző voltára vezeti vissza, empirikus iránynak nevezzük. Ez az elnevezés főleg Locke álláspontjára vonatkozik, mert ő fejtette ki a legszélsőségesebben ezt a nézetét, azonban a többi philosophus nézetét is ide fogjuk sorolni, kik a nevelés hatalmának értekelésében vele egy nézeten vannak. Az empirikus felfogásnak az alapja abban a philosophiai tételben van, hogy az embernek nincsenek innata ideá-i, lelke fehér laphoz hasonló, melyre az összes benyomások minden embernél egyenlőképen hatnak s amelyeket az egyenlő reactioképes- ség földolgoz és elrendez. (Paulsen). A nevelésnél szereplő két tényező körül az egyik az ember a benyomásokra reagáló képességével, a másik a környezet, amely hat. A környezet nagyjából a nevelés hatalmába vehető s mivel az empirikus irány a másik tényezőnél, az embernél egyenlő functiokat és egyenlő képességeket vett föl, tehát az ember képzésének lehetősége teljesen a környezettől függ. Ha a környezet a nevelés hatalmában van és ez képes neki megfelelő és tetsző képzettartalmakat létesíteni, akkor mindenkiből olyan embert nevel, amilyet épen akar. Nem szabad sohasem figyelmen kívül hagyni, hogy ilyen korokban a paeda- gogiában mindig az oktatás van előtérben. Locke szerint száz ember közül több mint 90-et az oktatás, amelyben részesültek, tesz jó vagy rossz, hasznos vagy káros tagjává a társadalomnak ; az oktatástól függ a köztük levő nagy különbség. (Ribot). Ugyancsak ő is vallotta azt a nézetet „mos est altera natura.“ Hozzá csatlakozik hasonló philosophiai nézet alapján Helvetius is, aki azt mondja, hogy minden ember egyenlőnek és egyenlő képességgel születik és egyedül a nevelés szüli a különbségeket. A fölvilágosodás korának majdnem az összes irói vallják ezt a nézetet, jóllehet philosophiai álláspontjuk teljesen ellentétes. Már Descartes kockáztatta azt a merész állítást, hogy a józan ész azon dolgok közül való, melyek legjobban vannak elosztva az emberek között és a szellemek minden különbözése onnan van, hogy mindegyikünknek más utón jár az esze. (Ribot). Leibnitz állítólag azt mondta : „Adjátok nekünk a nevelést és mi kevesebb mint egy század alatt megváltoztatjuk Európa képét.“ (Barth). Kivülök említhetők még Turgot, La Chalotais, Basedow, Kant s mások, kik-
