VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
17 tanaikban nagyobbrészt szt. Ágoston álláspontjára helyezkednek s ennek alapján azt tanítják, hogy az emberi természet a bűnbeeséssel teljesen elvesztette a jóra való képességét, a jót csak Isten kegyelmével teheti, enélkül teljesen tehetetlen. Az emberi akarat Isten mindenhatóságával szemben alárendelt helyzetű. „Pugnat ex diametro praescientia et omnipotentia dei cum nostro liberó.“ (Luther, Fejes). Ebből a szemszögből a nevelés hatalma ethikai értékelésében szintén az isteni kegyelemtől függ. Mindezen korokat, melyeknek a nevelés hatalmára vonatkozó nézeteit néhány szóval említettük, nagyjából a világnézet egysége jellemzi. Alapja valamilyen philosophiai rendszer, legtöbbször azonban vallásos gondolat. A 17. s még inkább a 18. században a szellemi világ képe nagyon megváltozik. A változás alapja az, hogy a renaissance idején föléledt rationalis eszmék uralma ebben a korban teljesen kifejlődött, a fölvilágosodás minden térre bevonult. A középkori tradíciókkal szemben a „természetes tudományok“ fejtik ki hatásukat. A természetes szót azonban nem szabad első jelentésében értelmeznünk, hanem olyasvalamit kell rajta értenünk, ami gondolkodásmódunkkal igazolható, ami észszerű és kézzelfogható. A kinyilatkoztatott vallással szemben föllép a természetes vallás, melynek alapjául az a tény szolgált, hogy a kinyilatkoztatott vallás egyes cardinalis tantételei már a görög philosophiában is megvoltak, pedig az semmiféle kinyilatkoztatásból nem táplálkozott. A vallás mellett a jogok terén és a nemzetgazdaság terén is érvényesül a természetes elv. A philosophiában a fölvilágosodás a maga teljes individualismusát érvényesítette. Ezen kor folyamán keletkeznek a rationalismus, a Sensualismus, a kriticismus a maguk részben ellentétes álláspontjaikkal. Nem csoda, ha ezek alapján teljesen megbomlik a valamikor egységes világnézet. Nemcsak a művelt ember világnézete kiilömbözik a műveletlenétől, hanem a müveiteké is egymás között. Egy dolog van, amely ebben az individuális törekvésekkel átitatott, a hagyományt megvető korban mondhatni egyértelemmel megbecsülésben részesül, ez a paeda- gogia, a nevelés. El is nevezték, még pedig joggal, a paedagogia századának. Államférfiak, irók, nevelők és philosophusok álláspontjuk különbségére való tekintet nélkül mind óriási hatalmat tulajdonítanak a nevelésnek. Minthogy ettől a kortól kezdve a nevelés gondolata öntudatosan és kellő fontossággal állandóan napirenden van s minthogy ezentúl nemcsak pro, hanem contra is emelkednek hangok, meg A VIII. kér. áll. főgimnázium Értesítője. 2
