VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
13 sajátszerü huilámvonalelméletével, amikor is a hullámhegyet idealis- musnak és a hullámvölgyet realismusnak nevezte. Azt a kort, amelyben kizárólagosan, vagy legalább is igen nagy mértékben a rationalis eszmék vannak fölszínen, fölvilágoso- dás korszakának szoktuk nevezni. Jellemző vonásai az individua- lismus és az intellectualisinus. Ez a két sajátság található az emberi élet egész területén; a gazdasági életben a szabadverseny alakjában, vallásban, tudományban és művészetben mint közelebbről meg nem határozható liberalismus. Ezen általános nézet alól nem vonhatja ki magát a paedagogia sem. Úgy teljes egészében, mint külön maga a nevelés is igen nagy megbecsülésben részesül. Amikor nem a velünk született képességek határozzák meg sorsunkat, nem az öröklött dispositiókon alapuló rátermettség a döntő, hanem a tudás, melyet mindenki egyenlőkép megszerezhet, s az ügyesség, mely mindenki által elsajátítható, akkor a nevelést és a tanítást mint ezen képességek létrehozóit is nagyrabecsitlik s a nevelés hatalmát senki kétségbe nem vonja. Abban a korban tehát, amikor a rationalis eszmék uralkodnak, a nevelés hatalmában való hit föltétien; viszont az érzelmi eszmék uralma, a tradíciók tisztelete idején a nevelésnek a mindenhatósága korlátozva van. Az emberi megkötöttség, az emberi természet relativ egyformaságának gondolata uralja az ilyen korokat. Az átöröklésben való mélységes, de öntudatlan hit. Azok a korok azok, amikor az átöröklés gondolatát még nem ismerték, de hittek benne s nem úgy, mint ma, amikor már mindenki ismeri, de nem mindenki hisz hatalmában. Hiszen a tradíciók keletkezése, a kasztrendszer kifejlődése, a nemesi intézmény s más ezekhez hasonló alakulatok fenntartása csak az átöröklés erejének öntudatlan elismeréséből magyarázhatók. Magától értetődik, hogy az olyan korokban, amikor ezek s hozzájuk hasonló természeti erők hatnak, a nevelés hatalma nem részesül kellő elismerésben. De nemcsak az eszmék sajátos életének, de egyéb szellemi mozgalmaknak is nagy hatásuk van a nevelés hatalmának értékelésére. Igaz, hogy ezek a szellemi irányok, amint az egyes tudományokon belül kifejezésre jutnak, az előbb említett eszmék kü- lömböző intenzitású föllépésével többé-kevésbbé összefüggésbe hozhatók, mégis egyes irányok érvényesülésének körülményei any- nyira különlegesek, hogy az eszmék váltakozó áramlatába egyszerűen be nem állíthatók. Ide sorolhatók első sorban a természet- tudományok vehemens és mindent átható föllépésükkel. A XVII.