VIII. kerületi magy. kir. állami Zrínyi Miklós gimnázium, Budapest, 1911
Gondolatok a nevelésről
14 századtól kezdve a természettudományi fölfogás lett uralkodóvá a philosophiai gondolkodásban beleértve a psychologiát is. Minthogy pedig a psychologia úgy szerepelt mindig, mint a paedago- gia alaptudománya, következésképen a természettudományok közvetve a paedagogiai gondolkodásra is hatottak. Amikor a mechanika állott a természettudományi kutatás homlokterében és a „testek mozgásának egyszerű alapformáit keresték“, ugyanakkor Descartes „a lelki mozgások közös alapformáit is kereste“, a kedélymozgalmaknál pedig statikáról és dynamikáról beszéltek. Amikor az anyag magyarázatánál az atómelmélet keletkezett, ugyanakkor a lelki élet terén is fölvesznek atómszerű elemeket: a képzeteket s megvetik az associatios psychologia alapját. (Kornis) A képzetekből vezethető le minden psychikai jelenség, a képzettartalmak megteremtése pedig egyenesen a nevelés és tanítás föladata, tehát a paedagogia fontossága, a nevelés hatalma minden külön bizonyítás nélkül is világos. Az anyag megmaradásának és az energia megmaradásának az elve, az átöröklés, az evolúció tana, a lelki jelenségek physikai és physiologiai okaival foglalkozó tudományok bizonyos állandóságot hoztak be a lelki élet terére. Egyrészt szorosabban hozzákötötték a testhez, másrészt az ex nihilo nihil elvénél fogva meny- nyiségileg állandósították a tartalmát. Ezzel a nevelés hatalmát is háttérbe szorították, sőt volt olyan korszak is, amikor a nullára redukálták. így változott korok szerint a nevelés hatalmában való hit aszerint amint a philosophiai gondolkodásban más és más eszmék, más tudományos igazságok voltak az irányadók. A görögöknél a nevelés általában nagy megbecsülésben részesült. Lehetetlennek sohasem hitték a nevelést, mert az emberi természetet jónak tartották, s ha valaki az erényeket el akarta sajátítani, a természet útját kellett követnie. Ezen az általánoson uralkodó nézeten belül az egyes Íróknál más és más a nevelés hatalmának a hangsúlyozása. Sokra- tesnél, ki a görög fölvilágosodás korában a legtisztább intellec- tualismus képviselője, a nevelés hatalma szinte korlátlan Mint minden korban, mikor a rationalis eszmék az uralkodók, nála is minden a fogalomszerű tanításon fordul meg. Ez alól nem tesznek kivételt az ethikai értékek, az erények sem, mert köztudomás szerint tőle származik az a tan, hogy az erény tanítható, azaz az ifjúságban olyan erények fejleszthetők, amilyeneket a tanító fejleszteni akar. Mindenkiben megvalósítható az élet princípiuma,
