I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1915

I. Az északkeleti Kárpátok a magyar történelemben

mint W indiscligraetz nyugati támadása megindult, Galicia felöl is betört (december 6.) a duklai szoroson át egy osztrák sereg Schlick tábornok vezetése alatt és Bártfán, Eperjesen át Kassáig hatolt, hogy azután nyugat felé fordulva csatlakozzék a fővezérhez. Az első offenziva eredményeit tudvalevőleg a tavaszi hadjárat diadalai úgyszólván teljesen megsemmisítették. Windischgraetz megbukott. Elölről kellett kezdeni a dolgot, ezúttal orosz segítséggel. A különálló erdélyi harctértől eltekintve most is kombinált nyugat-északi támadás volt a haditerv. Az osztrák erőt Haynau báró vezette, míg az orosz csapatok vezére Paszkievics herceg volt, akkor már ismert hadvezér,31) ki első nagy diadalait húsz esztendővel azelőtt a most is naponta emlegetett ,.kaukázusi fronton“, többek között Erzerum elfoglalásával (1829 június 27) szerezte. De elkisérte seregét maga a cár is, ki 1849 június 17-én a duklai szorosnál vett búcsút katonáitól. Ugyanezen napokban az orosz seregek Árva-, Szepes- és Sárosmegyék határát összesen hat ponton lépték át. A két legszélsőbb szárny, mint oldalvéd önállóan nyomult előre, míg a közöttük haladó hadtestek Zboró, illetve Bártfa és Eperjes mellett egyesültek. A mi részünkről mindössze 17,000 honvéd állott az egész kárpáti hegyvonal védelmére. Épúgy nem tartóztathatták fel az oroszokat, mint Dénes nádor a tatárokat- S amint hatszáz évvel azelőtt az észak-kelet-déli betörés után már csak a Duna vonala nyújtott ideiglenes védelmet, úgy most. mihelyt a nyugati támadást sem sikerült megállítani, alig lehetett más hátra, mint az ország keleti részébe, a Tisza vonala mögé való visszavonulás. Minthogy Görgei úgyszólván minden erőt Haynau elé vetett, az oroszok szinte ellenállás nélkül haladtak előre. Június 19-én Bártfán. 23-án Eperjesen, a következő nap Kassán a hó végén már Miskolcon voltak, mialatt egy diverzió Debrecenig hatolt előre, melyet három napig (július 3—6.) tartott megszállva.

A kárpáti vidék 1849-ben, mint látjuk, mindössze néhány napig volt tanúja az ellenséges betörésnek. Éppen ezért kevesebbet szenvedett is. A most folyó világháborúban több mint félesztendeig tartó véres csaták borzalmait kellett átélnie. Egész falvak pusztultak el, mint a török időkben. Míg azonban ezeknek emlékét nagyrészben csak puszták nevei őrizték meg. addig az elpusztult kárpáti falvak felépítésére, a békés élet új lehetőségének megteremtésére szinte nyomban a hadműveletek megszűnte után megindul a mozgalom. Jegyezzük fel itt, hogy intézetünk kezdettől fogva becsülettel kivenni igyekezett a maga részét az országos akcióból, a kárpáti községek újjáépítéséből, mely, mint a nemzeti szolidaritásnak és a társadalmi áldozatkészségnek nemes példája, szinte egyedüli vígasz31) Részt vett már az 1812-i napóleoni hadjáratban s az azt követő háborúkban is. Az 1828—29.-i török háború után a lengyel szabadságharc (1831) leverésében volt főszerepe.