I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1915

I. Az északkeleti Kárpátok a magyar történelemben

20

a San és Bug között volt valamivel'nagyobb. Tarnogrod, Tomaszov, Za- xnosce — a mai háború véres küzdelmeinek színhelyei — egészen 1809-ig osztrák területen feküdtek. Még előbb, Lengyelország végleges felosztása (1795) alkalmával Ferenc császár Nyugat-Galíciával, a Pilica és Bug között Varsóig és Brest-Litowsk-ig terjedő földdel (ma Kielce, Padom. Siedlce és Lublin kormányzóságok területe) gyarapította nagyanyja szerzeményét. Ezt a részt majdnem másfél évtizedes birtoklás után Napoleon veszi el tőle a bécsi békében (1809) a fent említett zamoscei kerülettel együtt. Ugyanekkor vette el és adta Oroszországnak Galicia egy keleti darabját, a Strypa és Tarnopol vidékét. Majdnem ugyanaz a terület, melyet ma is még orosz fegyverek tartanak megszállva, 1809 és 1815 között Oroszországhoz tartozott.

Elérkeztünk a modern Magyarország történetéhez, mely most már két Ízben is volt tanúja az oroszok kárpáti betörésének. Le mily nagy’ kü- lömbség van az 1849-iki és az 1914—15-iki orosz invázió, I. Miklós és TI. Miklós cár ^katonáinak támadása között, nemcsak a betörés helye30) és az események lefolyása, hanem a politkai körülmények tekintetében is. A szabadságharcot teljesen magára hagyatva vívta a magyarság. Néhány •lengyel menekült harcolt csak azokban a sorokban, melyeknek 1849 nyarán többszörös túlerővel kellett felvenniök a küzdelmet. 158,000 honvéd állott szemben 370,000 főnyi orosz-osztrák sereggel. Hogy a vitézség hagyományos erénye, a magyar becsület fogalma ily kétségbeejtő helyzetben sem halt ki a nemzet leikéből, azt a költő szavai mutatják. A nemzet akkori hangulatát Petőfi verse juttatja kifejezésre:

Itt a próba, az utolsó Nagy próba:

Jön az orosz, jön az orosz, Itt is van már valóba, Eljött tehát az utolsó ítélet,

Föl hazámnak valamennyi Lakója,

Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója;

Ki a házból, ki a síkra Emberek,

Most az egész Magyarország Legyen egy nagy hadsereg!

De én attól sem magamért, Sem hazámért nem félek.

Sárosmegye északi határa, mely felé az orosz főerő közeledett, már az előbbi esztendőben tanúja volt a hadműveleteknek. Valamivel előbb,

30) Az 1849,-i betörés a Kárpáti hegy vonalnak a szuchahorai és duklai szoros, az 1914-i a duklai szoros és a Jablonica-hágó közé eső ívén játszódott le. A külömbség oka természetesen abban keresendő, hogy az előbbi esetben egész Galicia nyitva állott az oroszok előtt s így közelebbi űtat választhattak az ország szívébe irányuló támadáshoz. Mindkét esetben több ponton lépték át a határt, aminek oka egyszerű taktikai meggondolás: a védő erő szétforgácsolására való törekvés. Mindkét esetben szerepel a duklai szoros. Ez a legalacsonyabb (502 m) a fentemlített vonalat metsző mintegy 15—20 átjáró között. Éppen ezért gyakran szerepel háborúink történetében, mint a jelen áttekintésből is láthatjuk, hol összesen négy hadjárattal kapcsolatban említettük. De fontos kereskedelmi út is vezetett át rajta Lengyelországba.