I. kerületi magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1912
I. A középiskola és a tanuló ifjúság
10 tengő önérzet pártfogói és istápolói között, akik elismerő szavukkal és mosolyukkal mintegy felbátorítják az ifjút arra, hogy máskor is „vágják ki” magukat. Pedig az igazmondás is a becsülethez és önérzethez tartozik. A oltaképen nem az otthon hibájául, hanem a körülmények okozatának kell tartanunk, hogy az otthon általában nem érdeklődik eléggé az iskola munkája és a gyermek iskolai munkája iránt.*) A körülményeknél fogva a legtöbb szülőnek nincs ideje vagy kedve a gyermek munkáját figyelemmel kísérni, nemcsak ellenőrző módon, hanem odaadó érdeklődést mutatva. Eltekintve attól, hogy ez által az szülőnek is módjában volna ismereteit bővíteni, esetleg fölfrissíteni, a tanulóra nézve megbecsülhetetlen haszonnal járna, mert munkája először is olyan ellenőrzés alá jutna, amely a szeretettel teljes nyilvánulás következtében ment volna minden ridegségtől (amelyet tehát könnyen eltűrne a gyermek és ifjú), másodszor a szülőknek állandó érdeklődése vagy fölkeltené vagy megerősítené a gyermekben azt a hitet, hogy az iskolai ismeretek elsajátítása, az iskolai nevelés elfogadása minden emberre, tehát reá nézve is hasznos: végeredményében a tanulót nagyobb tevékenységre buzdítaná és helyesebb viselkedésre szoktatná. Sajnos, hogy a mi társadalmi és megélhetési viszonyaink sokszor egyenesen lehetetlenné teszik az otthonnak, illetve a szülőknek ebbeli jótékony közreműködését. A szülők érdeklődésének hiánya azonban nemcsak az említett eredmények elmaradását okozza, hanem azzal a pozitív következménnyel is jár, hogy a tanuló hozzászokik egy különös gondolathoz, t. i. ő voltaképen csak a bizonyítvány megszerzéséért jár iskolába. Tehát csak annyit dolgozik, amennyivel ezt az eredményt eléri és minthogy sokszor nem találja el azt a munkamennyiséget, amellyel még elérheti, igen gyakran kudarcot vall, ezt a kudarcot aztán az iskola elnézésével szeretné elhárítani. Nagy elfogultságra vallana azt állítani, hogy az otthon nincs nemesítő hatással. Kétségtelen, hogy amennyiben tudatos valamely cselekedete, megfelel ama kívánalomnak, hogy a család és az iskola egészítsék ki egymás munkáját. A szülő ebbeli munkájának meg is van a kívánt eredménye. A gyermek megszokja, hogy az iskolát tiszteletben tartsa, ha szüleitől ezt látja; lassankint belátja, hogy amit az iskola s az iskolai törvények követelnek, nem lehetetlenség, ha szüleitől is ezt hallja. A kötelességről és a kötelességérzetről is helyes fogalmai lesznek, ha otthonában is ilyenek uralkodnak. Az élet örömeinek keresésében helyes úton fog járni, ha szülőit is azon találja. Az otthonban nyert irányítás igen hatékony, mert közvetlen és állandó, továbbá, mert a gyermek életének legelső éveiben nyert útmuta*) Legföljebb a bizonyítvány szempontjából.
