Budapest - Ráday Mihály emlékszám (2021. november)
Erő Zoltán: Cseppben a tenger
RÁDAY MIHÁLY 1942-2021 11 ERŐ ZOLTÁN Ä Magyar Urbanisztikai Társaság 2021 augusztus elején tartott megemlékezésén levetítettük az Unokáink sem fogják látni néhány epizódját. A Terefere című műsoron belül 1980-ban megjelent első epizód Cseppben a tenger Mihály előreszalad 9 perc, a beszélgetéssel együtt 12 perc volt. Mégis, ebben a 12 percben, mint cseppben a tenger, egy majdani életmű tükröződött. Nem csak az operatőré, hanem egy közéleti, újító emberé. A megemlékezésen sorra vettük, hogy mi mindenben járt előttünk Mihály úgy, hogy ott és akkor még csak fel sem fogtuk, milyen utakat vág a bozótban pionírként. Az Unokáink sem fogják látni egy ország szemét nyitotta fel olyan értékekre, amelyek mellett nem csak a nagyközönség, hanem a professzionális műemlékvédelem is közömbösen ment el. Olyasmit mutatott be értékként, amiről azt gondoltuk sokan, hogy már meghaladtuk, túlléptük. Az építészettörténet az eklektikus házak tagozatairól azt tartotta, hogy silány gipszarchitektúra, a műemlékjegyzékben elvétve lehetett találni historikus vagy szecessziós épületeket - újabbakról nem is beszélve. A műsor azonban nem csak azt mutatta meg, hogy ezek léteznek, hanem azt is, hogy hogy bánunk velük. Ebből a műsorból nőtt ki a saját jogán elismert sorozat és a kisebb-nagyobb mentőakciókért kapható Podmaniczky-díj. Én magam Mihállyal az építészhallgatók 1981-es nemzetközi ARHICON konferenciája kapcsán találkoztam, amikor a műsor vetítésére kértük fel. Nem tudni, hogy a csehszlovák, kelet- és nyugatnémet hallgatók körében hogyan hajtott ki az elvetett mag, mindenesetre a Műszaki Egyetem előtt álló gázlámpás kandelábereket egy szombati napon egy csapattal rendbe hoztuk, Mihály segítségével a Gázmüveket is rá lehetett beszélni, hogy újra helyezze üzembe az égőket. A lámpák azóta is világítanak - mi pedig Podmaniczky-díjat kaptunk. Nem teljesen zárható ki, hogy valamelyikünk életútját - akár az enyémet is - meghatározta ez az epizód. Mindez egybeesett az építészeti posztmodernizmus itthoni megjelenésével, így egyfajta szemléletváltásban is szerepet kaphatott. Volt azonban már a legelső műsor végén egy felhívás is: megkérte a nézőket, hogy aki pusztuló emléket ismer, írjon levelet a Magyar Televíziónak. A televíziónak ekkor gyökeresen más szerepe volt a közéletben, mint ma. Két adó volt csak, Mihály egy-egy műsora 1,5-2 milliós nézettséget ért el, maga az intézmény hiteles tekintéllyel bírt. Egy ilyen felhívás alapján ömleni kezdtek a nézők levelei, és hosszú éveken át nem maradtak el. Mindez nem csak az „interaktív televíziózás” egy formája volt, hanem alapjává vált a városvédő (átmeneti szóhasználattal: városszépítő) egyesületek munkájának, amelyek országszerte létrejöttek és
